Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők

állítva. A két vagy háromrészből álló lepedőn a minták megismétlődnek. Néhány példányra a készítés évét, tulajdonosának nevét is ráhímezték. A keskenyebb széleken, a szeges mellett, az azsúr díszítést itt is megtaláljuk, de a lepedők többségén a piros pamutfonállal hímzett vízfolyás minta a gyakoribb. A szabadrajzú hímzéssel díszített lepedő, a megye középső és keleti falvaiban, az első világháború után, de inkább az 1920-as évek közepétől kezdett elterjedni. Kazár környékén kezdetben a fő díszítmény régi stílusú fehér hímzései közé egy-egy keskeny szabásrajzú hímzésmintát varrtak. A Karancs vidékén, a Cserhát falvaiban a fő díszítmény szőttesmintáinak helyét olykor szabadrajzú hímzéssel váltották fel, de az egyik vagy mindkét szélén az azsúr díszítés továbbra is megmaradt (25, 34. kép). A fentebb megjelölt területen a csak szabadrajzú hímzéssel díszített lepedők az 1920-as évek végétől ismertek. E lepedőknél a széles fő díszítmény gyakran elmaradt, csupán a két rövidebb szélére hímeztek egy-egy keskeny mintát (13, 29. kép). Azzal a gyakorlattal is találkoztunk, hogy a lepedőn csak az alsó szélt - amelyik a vetett ágyra terítve jól látható - hímezték ki gazdagabban (5, 23. kép). Az 1940-es évek elejétől, amikor a kalodás hímzést is kezdték alkalmazni a lepedő díszítésére, a minta nagyobb részét szintén a lecsüngő szélre tették (27. kép). A kalodás lepedőket Mátraszele, Homokterenye, Mátramindszent, Nádújfalu községekből ismerjük, de itt sem volt általánosan elterjedt. Kazáron és Vizsláson ez a díszítési mód ismeretlen. Az új hímzéstechnika nagyobb szabadságot biztosított az egyre változatosabb minták kivitelezéséhez. A díszítmények varrásához lyukhímzést, lapos-, hurok-, szár-, láncöltést, az Észak-Cserhát falvaiban olykor a fűzőöltést is (húzás) használtak. A szabadrajzú hímzéssel készült minták stilizált leveleket, kis madarakat, nagyobb részben virágokat ábrázolnak. Az 1920-as években készült lepedőkön a minták elhelyezésében, arányában a hagyományos formát követték. A betétcsipkék mellett hullámvonalban vagy egyenes sorban elhelyezett minták mérete még alig tér el a régebbi stílusú hímzésekétől (2. kép). Az 1930-as évektől a virágminták önálló díszítményként is megjelennek a lepedőkön, elsősorban a felterítés után jól látható alsó szélen (23. kép). A gyolcs lepedőknél viszont az volt a gyakori, hogy a díszítményt nagyméretű, azonos virágok egymás mellé helyezésével állították össze (45. kép). A legkedveltebb virágminták: szakajtott rózsa, szekfű, csipkerózsa, kettes rózsa, tulipán, bazsarózsa, nefelejcs, leveles rózsa. Számos lepedőn láthattuk a szőlőfürt, a búzakalász, a galamb, a szamóca, a bab stilizált ábrázolását is. A mintákat fejkendőről, vállkendőről kopírozták át a lepedőre, de papíros sablonok segítségével is hímeztek. A pásztói, szécsényi, balassagyarmati textil kereskedők, rajzoláshoz értő asszonyok a lepedők drukkolását (kiüttették) is vállalták. Hollókő környékén nyomódúcok segítségével vitték a különböző mintákat a lepedőre. A szabadrajzú hímzések uralkodó színe a piros, a virágminták szárait, apróbb leveleit sötétkék fonallal hímezték ki. Az 1930-as évek elejétől azonban már - a minta valósághűbb színezésére törekedve - világoskék, zöld, sárga, rózsaszín, lila, barna, stb. színű fonalat is használtak a lepedők díszítményeinek hímzésénél.