Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők

a naionra teríthették. Nograasapon, ivionoran, Béren, Szécsenyteltaluban, Szurdokpüspökiben a vetett ágy tartozéka, míg Kétbodonyban, Nógrádsápon a vetett ágyon kívül a ravatal letakarására is használták. Magyargéc, Romhány községekben a ravatalon fekvő halottat terítették le vele. A gyűjtőútjainkon dokumentált kétszeles lepedők 1880-1935 között készültek. A legrégebbi Nógrádsápról ismert. Az 1880-ban készült lepedőt már hiányos állapotban találtuk meg, de hímzését, csipkéjét lefényképezhettük. A szálszámolással, piros fonallal készült 30 cm széles hímzést a lepedő egyik keskenyebb szélére tették. A később készült lepedők többségét, mindkét keskenyebb szélén, szőtteshímmel vagy hímzéssel díszítették (6. kép). A ravatalra vagy a halottra terített lepedő színes díszítést az elhunyt fiatalasszonyoknál kapott, az idősebbekre csak fehér hímzést tettek. A mintákat a szélétől 6-35 cm-re helyezték el, a távolságok egy lepedőn sem azonosak. A szőttes, illetve hímzésminták szélessége 20-24 cm között váltakozott. A lepedőn elhelyezett két mintacsík szélessége a legritkább esetben azonos, az egyik általában 3-6 cm-rel keskenyebb. A felvetett ágyra szánt lepedők {ágyszélre való lepedő) 180-220 cm, a ravatal, a halott betakarására készítettek 210-250 cm hosszúak. Ez a lepedőtípus a szegény családoknál volt gyakoribb, de a gazdagabb parasztoknál sem volt ismeretlen. Az egy szélből készült csipke nélküli lepedő csupán Ersekvadkert és az azonos viseletcsoporthoz tartozó Patvarc, Szügy, Csesztve, Ipolyszög községekből ismert. Ersekvadkerten a 170-200 cm hosszú szél mindkét keskenyebb oldalát subrikával, piros mosópamut hímzéssel díszítették. Az egyik szélére 89 cm, míg a másik szélére 14 cm széles mintát hímeztek. A felső szélére piros szövött pólyapántot erősítettek, melyet még 10 cm széles vászonnal toldottak meg, amely a vetett ágy dunnája alá került. Patvarcon a hosszában kettévágott szél közé egy keskeny (3 cm) cérnacsipkét varrtak. A két keskenyebb szélét egy vagy két sor azsúrra\ díszítették. A lepedőt a felvetett ágyon szél lepedőként {ágyszélre való) használták. Az említett településeken a szegényebb és gazdagabb családok otthonában egyaránt használatos volt ez a lepedőtípus. Csipkét az egyik keskenyebb szélére tették D Az egyvégű lepedő kevés helyen ismert a megyében. Emlékét Bokor, Kalló, Kisbágyon községekben jegyezhettük le, míg a szekrényekben őrzött példányait Egyházasdengelegen, Palotáson, Ecsegen és Szendehelyen dokumentálhattuk. A felsorolt települések többségében a kender termelése és feldolgozása már az első világháború táján megszűnt, ezért a lepedőket nem házivászonból, hanem gyolcsból, sifonból, vagy takács szőtte vászonból készítették. Csupán két községben (Bokor, Egyházasdengeleg) volt a lepedő anyaga tiszta kender, illetve félpamutos vászon. A gyolcs lepedőket két, a vászonból készülteket három szélből varrták össze, közéjük csipkebetétet téve. Szendehelyen és Berkenyén a betétes lepedők csak az első világháború előtt voltak ismertek, amikor az általuk termelt kender fonalát ősagárdi, ritkábban nógrádi asszonyokkal szövették meg.