Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás

nyörtelenül nyúzták a népet. Boldog lehetett, ha egy per tíz év alatt befejeződött. Némely per fölött a megyegyülés döntött és minden nemesnek szavazati joga volt, akár ismerte a törvényt, akár nem. A parasztok és a köznép részére általában kisebb bíróságok voltak, de egy pert soha nem nyert meg a paraszt az urasággal szemben. Az uraság részére úgynevezett második megye (septemvirum table) Budán volt. Bűnügyi tárgyalásokat általában időről időre 14 naponként tartottak. Ezekbe esküd­teket, ülnököket mindig (assessores) a nemesekből választottak. Mikor a tárgyalási napot kijelölték és összejöttek, naponta 2 arany diétát kaptak. Minden járásban volt egy főszolgabíró (oberstuhlrichter), egy alszolgabíró (unterstuhlrichter) és egy es­küdt (geschworener). Ezek a járást felosztották maguk között, mindegyiknek volt néhány községe. Az esküdtnek, mint a legkisebb hivatalnoknak volt a legkevesebb faluja volt. Mindegyik önállóan uralkodott. A főszolgabíró a perekben 3.000 arany büntetést is kiróhatott, de a nagyobb pereket átadták a megyének. A bűnügyi bírósá­got törvényszéknek nevezték. Törvény szerint három évenként kellett választásokat tartani. Aki megyei úr akart lenni, a választások előtt barátokat keresett magának, lakomákat rendezett, fizetett, a nemesség kapott enni, inni és valamit a zsebébe is. A választásokra eljött a főispán is, összejött a megye egész nemessége, és meghívták a szomszédos megyék nemeseit is; a megyei ügyekben a papoknak is szavazati joguk volt. Mikor az alispán a főis­pán kezébe adta a megye pecsétjét, a levéltár kulcsát, ezzel letette hivatali tisztét, s csatlakozott a nemességhez. Következett az új alispán és a többi hivatalnokok meg­választása. A főispán által jóváhagyott jelöltek neveit felolvasták és aki a legtöbb szavazatot kapta, az lett az ilyen vagy olyan tisztségviselő. A szavazás elég zajos volt, néha még verekedésre is sor került. Általában az győzött, aki erősebb volt. Egy ilyen tisztújítás a megye urainak sok pénzébe került, ezért nem is lehetett más a me­gye ura, csak egy gazdag nemes. Tisztújításkor Gömörben, 1839-ben, mikor Draskóczy Sámuelt minden ellenállás nélkül másodszor választották meg alispán­nak, elfogyasztottak: 47 ökröt, 186 bárányt, 28 borjút, 36 mázsa szalonnát, 380 hor­dó bort, 4.000 kenyeret, 200 köböl 26 rozst, 20 köböl fehér lisztet haluskára (2 pozso­nyi mérő egy köböl). Öt napig tartott az ünnepély utazással együtt és minden egyes nap a Draskóczy családnak 5.000 aranyába került. Ennyit költöttek csak az egyszerű népre. Amit az uraságok fogyasztottak el, arról nincs adat. Királyi hivataloknak számítottak a felsőbb hivatalok, a sófőzdék és sóbányák, a királyi uradalmak mellett a korona birtokok, a harmincas hivatalok. Büntetések: Mint ahogy a múlt században más országokban, úgy Magyarorszá­gon is az embertelen büntetések szörnyűek voltak. Az iszonyat fogja el az embert, amikor hallja: az árulókat, lázadókat, rablókat, kerékbe törték, megsütötték, kutyák elé dobták, bordájuknál felakasztották. A 11-12. században még egyházi bíróságok voltak (ordálék), ezek a nagyváradi, pozsonyi, nyitrai templomok mellett működtek. Szt. István király alatt, a harmadik lopáson tetten ért asszonyt eladták. 26. Két pozsonyi mérő egy köböl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom