Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Pálmány Béla: A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat polgári fejlődése az újkorban 1552-1870

Vitézlő rend - nemes uraimék - szegénység. A végház és a város társadalma (1593-1663) A 17. századi végvárak szerkezetét és társadalmát is a hármas tagolódás jellemezte. A vár jellegű települések három részből álltak: az „öregvár" emeletes, erős központi fekvésű épületéből, az ezt övező, falakkal és bástyákkal körülvett végvárból (praesidium) vagy katonavárosból, végül a sánckerítésekkel, árkokkal védett kül- vagy polgárvárosokból (suburbium), illetve váraljákból (oppidum subarcense). Gyarmat 1601 és 1663 közötti topográfiáját alig ismerjük, de az iratokból nyilvánvaló, hogy a várfalakon belüli illetve kívüli részre tagozódott, öregvárról viszont nem tudunk. A polgári-paraszti lakosok negyedét „városnak" nevezték lakosai - ellentétben a szép szabadságokat így adó és vámmentességet, regálékat és vallásszabadságot élvező királyi végház lakóival - adózásra voltak kötelezve. Az 1626. évi portaösszeírás szerint Gyarmat nem hódolt a töröknek és 1/2 adóporta után fizetett királyi rovásadót. Ugyanekkor Szécsény külvárosa 1 portát, Losonc 4 portát, Gácsalja 1 portát, Kékkőváralja 1/4 portát képezett, tehát Gyarmat nem volt nagy, népes helység.

18 Az 1647, 1661, 1683, 1687. évi megyei rovásösszeírásokban Gyarmat városa már nem szerepel a taxa fizető curialis helységek vagy váralják (Oroszfalu, Divény alj a, Gácsalja, Kékkőalja) sorában.

19 Belitzky János feltárta és részletesen ismertette a Balassa Imre részét képező fél Gyarmat 1659-ben készült urbáriumát.

20 Ekkor már „Gyarmat várossá puszta, kiben eleintén az parasztság lakot(t)", vagy ugyanott, más megfogalmazás szerint „ezen Gyarmat várossá elpusztult, mivel mellette gyarmati végház építtetett, mindazáltal határát és abban lévő szántóföldeket, kaszáló réteket szőlőkbül való jövedelmet... az urak ő nag(yság)ok, tudniillik Balassi família, bírják és percipiálják, úgy mint az helynek földes és örökös urai." Vagyis a végvár építése, erősítése során a törvényekben biztosított ingyen munkával bontatták le a mellette fekvő és védelmi szempontból rossz helyen fekvő külvárost, a korábbi paraszti földeket, réteket, szőlőket pedig a földesúr Balassa család két ága - András két fia, a gróffá emelt Zsigmond (t 1623) és a báró Imre (tl633) utódai, Imre és Ferenc - allodizálta. Egykor Imre részén 18 egész házhely volt, ebből 6 egész és 7 félhely a Balassa Imréé maradt, a zálogos néhai Paczothné pedig 7 egész és 3 féltelkes gazda szolgálatait élvezte. A gyarmati végház Ipolyra néző „Kiskapuja" előtt fekvő „városban" melyet a „külső kerítés" övezett, Imre uradalmáé volt egy puszta malom, egy új mészárszék, továbbá a vámház és egy, Párducz Lukács 18. Országos Levéltár (OL) Magyar Kamara Archívuma E 158. Conscriptiones Portarum Nógrád megye, 1626. és uo. Filmtár 1640. dob. 19. Nógrád Megyei Levéltár (NML) IV. 7/b. 1. Perceptoralia Die öi. 1. (1647), 2. (1661), 5. (1683), 9. (1687). 20. Balassagyarmat története, 1976. 41. p. a városi levéltár Nagy Iván gyűjteménye másolatára hivatkozik, de az eredeti irat is megvan OL P 707 Zichy es. lt. Fasc. 183. No. 1. Balassagyarmat urbáriuma. Továbbá Pálmány B. 1986. 84. p.