Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás

pen rendezett kerteket látni. A déli vidéken a fák tisztításának, szétültetésének, oltá­sának, azaz gondozásának semmi jele sincs, kivéve az urasági kerteket, ahol tanult kertészek vannak. Az egyik nap 1854-ben Balassagyarmaton a hajdú kihirdette a városban, hogy állami parancs alapján 5 arany forint büntetés terhe alatt elrendelik a fákról a hernyók leszedését a fákról. El is indultak az emberek a szőlőkbe, leszedték a fáról a hernyókat és ledobálták őket élve a földre. Arra járt az egyik hivatalnok és látva hiábavaló munkájukat, megmagyarázta nekik, hogy a hernyót el kell pusztítani. Mennyi fa, milyen kövér szántóföldek lehetnének azokon a kopár magaslatokon, ahol a fü és a növényzet dúsan tenyészik és el is pusztul, mert senki nem kaszálja le! De ezzel senki nem törődik, és nőni hagyja, ahogy az Úristen megadja. - A gyü­mölcsfákat általában a szőlőkbe ültetik. - A cseresznye édes, de kicsi; a meggy na­gyobb. ­Szilva sok van, különösen a zöld duránci és a vörös szilva jó. Sok terem; édes és nagy szemű. Híres a besztercei, amivel korponai asszonyok faluról-falura járnak és gabonára cserélik. A szilvából lekvárt főznek, a szárítottból pedig a híres szlivovicát készítik, amit ebéd előtt még az urak sem vetnek meg. Sárgabarack és őszibarack annyi terem, hogy minden parasztasszony főz lekvárt belőle; többet lehet ott kapni ingyen, mint máshol pénzért. A sárgabarack szép, de az őszi apró. - Az őszibarack magját elültetik és két év múlva fácska gyümölcsöt terem. Az őszibarack magjából perszikát főznek. - Almából és körtéből csak a közönséges fajták és a nyári van. Az almát megsütik és télen a fonónőknek csemegeként adják. - De általában kevés az alma, ha elfogy, nem látni újig; télen nagyon drága lenne. - Birs bőven terem a ki­pusztult szőlőkben és szép nagy gyümölcsű. A gazdasszonyok nem csak az illatáért veszik, hanem cukorba is befőzik. - Dió is jól terem; a zsenge zöld diócskákat a gazdasszonyok mézben főzik be csemegének. - Ribizli, málna és egres is van, már­tást is készítenek belőlük a húsok mellé, sok terem belőlük a szőlőben. - Az erdei gyümölcsből, szamócából, szederből, berkenyéből, naspolyából, csipkebogyóból készült lekvárt a falusiak hozzák a piacra és olcsón árulják. Szépek és jók a dinnyék, a sárga és a piros (Zucker-, Wassermelone, szerbül lubenice). A sárga nem annyira kedvelt, mint a piros, habár édesebb és nagyobb mint nálunk. 6 krajcárért lehet sárga dinnyét kapni, amiért nálunk néhány aranyat kellene fizetni. A piros dinnye valamivel drágább: a nagy, 12-15 fontos 10, 12 és 20 krajcárba kerül. Jó föld kell neki, sok gondozás és nem mindenütt terem. Szép, kel­lemes ízű gyümölcs. A teteje sima, sötétzöld, formája mint egy alma. A külső burka kemény, zöld, kb. egy-két ujjnyi széles, a belseje rózsaszínű, fekete magokkal meg­rakva, édes és lédús. Amikor a szántóföldről behozzák, lerakják a pincébe, hogy beérjen és meghűljön; aki tudni akarja, hogy érett-e, az fogja a két kezébe, rázza meg és ha a magok zörögnek, akkor elég érett. Mindig keresztbe vágják szét, a bel­sejét kanállal eszik, hogy levét élvezhessék. A nagyobb élvezet kedvéért vörösborral szokták leönteni, a sárgát meg cukorral és borssal meghintik, de az egyszerű nép mindkettőt magában eszi. A nyári hőségben kellemes üdítő és az Alföldön az egész­ségtelen víz helyett fogyasztják. A 8-10-15 fontosak a legjobbak, de van 30 fontos

Next

/
Oldalképek
Tartalom