Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Bozena Nemcova: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás
berendeztek egy kunyhót. Oda is mentek a cigányok, de este valamennyien kifeküdtek az udvarra, reggel meg visszatértek a régi helyükre, s a régi tűzrakó hely mellett ütötték fel a sátrat. Néhány fazék, szamár vagy öreg gebe, taliga 1 , kutya az összes vagyonuk, s néhány ruhadarab, mindegyik más fajta, ahogy mondják, minden kutya más faluból. így vándorolnak faluról falura, rongyosan, félig meztelenül; a gyerekek nyáron teljesen meztelenül szaladgálnak a városban. Ha összekoldulnak vagy - ahol csak tudnak - lopnak valamit, visszatérnek a régi szálláshelyükre. Tavasztól őszig nem nélkülöznek; a baromfi a mezőn futkos, zöldség mindenütt a földeken, a szőlőkben bőség, s a cigány nemigen tiszteli a tulajdonjogot. Burgonya szedéskor guberál s még tartalékol is magának. De mire elfogy a készlet, a nap nem süt már, fagyos szelek kezdenek fújni, a földet belepi a hó, rossz idők járnak akkor a cigányra! Mégsem keres menedéket, inkább kint elbújik valahol. Ahol nagy szalmakazlakat talál a mezőn ott beletelepszik, vagy putrikban lakik egész télen át, mint az ürge. A putri egy földbe vájt mély gödör, melyet kibélelnek avarral, mohával és szalmával. A bejárat ferdén lefelé nyílik, az ajtót deszkából tákolják össze s belülről szalmával borítják. Ha bent fűtenek, az ajtót félretolják, hogy a füst eltávozhasson. Ez a földalatti lakhely állítólag nagyon meleg. Sok ilyet látni Edelényben. A csikósoknak is ilyen a szállásuk a tiszántúli pusztákon, csakhogy tökéletesebben berendezik, mert néha több éven át télen-nyáron lakják. A vándor cigányok között akadnak kovácsok, főleg Trencsényben. Különféle szöget, láncot és hasonló dolgokat készítnek, amit aztán a falvakban eladnak. Állítólag igencsak lopják vasat. A kovácsok között nincs zenész. A nők kihasználják az emberek babonaságát, mert mindenki elhiszi, s nemcsak a köznép, hogy a cigányasszony tud jósolni, és többet tud mint bárki más. Nyáron a nagy melegekben a vándor cigányok vályogot vetnek. Több család öszszejön, s az Ipoly-parton letáboroznak. A nők a tűz körül ülnek, főznek és ruhát foltoznak, a meztelen gyerekek a fűben szaladgálnak; a férfiak, fejükön sapka, csípőjük körül valami rongy, egyébként meztelenek, téglát készítenek. Az egyik kosárban hordja a homokot a folyóból, a másik egy part menti gödörben az agyagot tapossa össze, a harmadik szecskát készít, a negyedik ladikokba tölti az anyagot, az ötödik meg kiszáradásra kis piramisokba rakja. Nézi az ember, s azt hiszi, hogy valahová Kaliforniába került az aranymosók közé. A kiszáradt téglákat eladják a gazdáknak építkezéshez; 500 darabnak egy arany az ára, de ha véletlenül beáll az eső, az egész munkából csak egy halom sár marad. A sintér' (gyepmester) szintén cigány, egyetlen kötelessége, hogy a nagy vásárok idején vigyázzon a kóbor kutyákra, nehogy bajt, kárt okozzanak, mert Gyarmaton s általában az alföldi városokban sok a gazdátlan kutya, egész évben éjjel-nappal az utcákon futkosnak, az utcán is szaporodnak. A legtöbb köztük korcs. Egész nap a 7. Kétkerekű kocsi. 8. Besztercebányán a neve jaso.
