Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Pálmány Béla: A végvár-mezővárostól a városig. Balassagyarmat polgári fejlődése az újkorban 1552-1870

foglalás millecentenáriuma évében egyszerre ünnepli megtelepülése 1100. és első újjászületése 750. évfordulóját.

2 A város középkori történetéről kevés oklevél szól, ezeket Belitzky János feldolgozta.

3 így tudjuk, hogy a település hamarosan a Balassák hat közeli faluból álló egyik uradalmának a feje lett és e központi szerepét a forgalmas ipolyi átkelőhely mellett emelt lakótorony is erősítette. 1330-ban már vásárairól esik szó, 1423-ban pedig az itteni vámszedés miatt tiltakoznak Hont és Nógrád megyék nemesei és parasztjai. Fontos, hogy itt, „prope villám Gyarmath", a síkon felállított népes szekér és sátortáborban rendezték a nádorok Nagy Lajos és Zsigmond korában, 1343 és 1437 között 17 alkalommal, Hunyadi Mátyás alatt pedig 1472-ben a közgyűlésnek nevezett ítélőtábláikat, tehát a kor viszonyainak megfelelően megyeközpontnak számított.

4 Mindazonáltal e korban Gyarmatot nem mezőváros (oppidum), hanem falu (villa) névvel illették. Tisztázandó lenne, mikor kelt oklevélben fordul elő elsőként az oppidum minősítés. Csánki Dezső történeti földrajzi munkája Balassagyarmatról azt írja, „A XIV és XV. században rendszerint e helyen tartja gyűlését Nógrád megye. Tehát bízvást a mezővárosok közé sorolható. Szárazvámja is volt." Sajnos, Csánki nem tisztázza, a települést meddig említették villa és mikor oppidum megjelöléssel az oklevelek. A mezőváros és a falu között általában a sövény védőkerítés tett különbséget, így nem véletlen a villa megjelölés, a mezőn tartott megyei bíráskodás helyszíne pedig magában nem tett mezővárossá egy falut.

3 Hasonlóképpen igen keveset tudunk a török előtti „várról". Fekvése alapján egyértelmű, hogy az ipolyi vámos átkelőhely ellenőrzése végett épült, nem kőből, hanem palánkokból és árkokkal erősített sáncokból állt, vagyis évről évre sok munkáskézzel palánkfelújítást, árokmélyítést és sáncemelést igényelt. Komolyabb ostromot így nem állt ki, nagynak sem volt mondható, így védelmi értéke a korabeli mérce szerint is csekély volt. Miután azonban a török 1544-ben elfoglalta a váci püspökök által felvirágoztatott és megerősített Nógrád várát, továbbá Hatvant és Szandát is, a bányavárosok védelme szempontjából megnőtt Gyarmat szerepe is. Mindazonáltal a magyar rendek 1546. évi országgyűlésének 44. törvénycikke nem nevezi meg várunkat, miközben úgy rendelkezik, hogy a Dunán innen fekvő (Ipoly)Ság, Pásztó, Drégely, Szécsény, Buják, Léva „és a többi várakról őrség állításával jókor gondoskodjék, vagy ha valamelyiket le kell rombolni, azt idejekorán rombolják szét, miután őfelsége kapitánya ezen ügyben pontos vizsgálatot tartott." Gyarmat tehát - mint Belitzky mondja - valóban a meg nem nevezett, de szóba jöhető várak közé tartozott, azonban városmonográfiánk kitűnő néhai szerzője csak a megerősítés kötelezettségét emelte ki, a lerombolás lehetőségét nem említette. (Bgy. tört. 28. old.) Márpedig a 2. Belitzky.1. (1973.) 64. p. 3. Balassagyarmat története, 1976. 21-24. p. 4. Havassy P. 1989. 51-54. p. 5. Csánki D. 1890. 92. p.