Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi céhek története (1617–1857)
nácsnak, eszközölje ki a céhbeli kiváltságot Szécsény iparosainak. Felterjesztették a céhek által kidolgozott privilégium-tervezeteket is. A Helytartótanács először a „magyartímárok" és a szabók kiváltságlevéltervezeteit véleményezte, 1815. június 13-án tartott tanácsülésén. Megállapította, hogy a szolgákkal és legényekkel való bánásmódra, valamint a mesterek egymás közötti viszonyára vonatkozó fontos cikkelyeket kihagyták a tervezetből, ezért visszaküldték azokat a megyének „megigazítás" végett.23 A vármegyei közgyűlés a „hibás cikkelyek megjobbítását" még augusztus 1-jén a járási főszolgabíróra bízta, aki november 7-én be is mutatta a „szécsényi varga [!] és szabó céh" által hozzá beadott, kiigazított „czéh czik- kelyeket".24 A vármegye közönsége november 24-én ismét felterjesztette a kiváltság- leveleket a budai Helytartótanácshoz. Ott azonban olyan sok üggyel kellett egyszerre foglalkozni a tanácsosoknak, hogy csak 1817. február 18-án tűzték napirendre a két szécsényi céh ügyét. A József főherceg nádor elnökletével ülésező főnemes, főpap és köznemesi rendű tanácsnokok úgy találták, hogy a „magyartímárok" által benyújtott új céhlevéltervezet, amely egyszerűen lemásolta az 1813. évi országos szabályzat ötvenöt cikkelyét, teljesen megfelelő, a szabók ötvenhárom pontja között azonban egy olyan is olvasható, amely nem szerepel a kötelező mintában, ezért azt egyszerűen kihagyták. Elsőként a „magyartímárok" értek célhoz: I. Ferenc király - hg. Koháry Ferenc kancellár és br. Perényi György aláírásával ellátva - 1817. március 28- án kiadta a kiváltságlevelüket.25 De a céhlevél kézhezvétele még mindig késett, ezért 1818. április 2-án a mesteremberek - a kor szokásos stílusában - „mély alázatossággal kegyes lábaihoz borultak a Felséges Cancelláriánál" és nyugtalankodva kérték tudatni, miért nem kapták még kézhez a „részükre már elkészített fölséges privilégiumot", jóllehet már februárban postára adták az illetékként megállapított 110 pengőforintnyi taksát. A kancellária azt válaszolta, hogy a kiváltságlevélnek a Királyi Könyvekbe való bevezetése szenvedett késedelmet.26 A szabómesterek céhének kiváltságlevelét ugyancsak 1817. március 28- án hagyta jóvá az uralkodó, de csak évekkel később került bejegyzésre a Királyi Könyvekbe.27 Ennek az volt az oka, hogy az iparosok számára túl sok volt az udvari taksa, és szegénységük miatt (wegen ihrer Armut) 1820 tava23 OL C 49 - HTT Városi ügyosztály, 1815/6/114-117. sz. és 367. sz. 24 NML IV. 1. a), Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyvei, 1815/1254., 1815/2280. sz. A feliratok megtalálhatók még: OL C 49 - HTT Városi ügyosztály, 1817/6/94-95. sz. 25 OL A 39 - M. Kancellária, Acta generalia, 1817/3550. sz.; A 74 - M. Kancellária, Liber coehalium, 1812-1848,177. sz. 26 OL A 39 - M. Kancellária, Acta generalia, 1818/4259. sz. 27 Uo. 1817/3550. sz.; OL A 74 - M. Kancellária, Liber coehalium, 1812-1848, 608. 334
