Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény és környéke kereskedelme és vendéglátása (1725–1848)
Végül Markus Hersl (41 éves), a vármegye zsidó gyermekeinek tanítója, Jakab nevű, 18 éves fiával élt, és munkájáért némi fizetést kapott társaitól.12 Mint látható, a megye legnagyobb zsidó közössége néhány gazdag családfő mellett nagyrészt szegény emberekből állt, akik társaik támogatására szorultak és zömmel házaló kereskedők voltak. 1728-ban hatvannyolc szabados, hat házas zsellér és tizenegy nemes háztartás mellett öt házas és kilenc házatlan zsidó családot (a kilencvenkilenc család 14%-a) írtak össze, akik kereskedő vagy pálinkafőző tevékenységet folytattak és a szállásért (pro hospito) vagyonuk szerint 4-12 Rft-ot fizettek.13 1750-ben a vármegye rovásösszeírása Szécsényben hatvanegy nem nemes telkes gazda, öt címerleveles nemes, öt taksafizető szabados zsellér, huszonhárom állandó iparűző kézműves mellett két görög és tizenkét zsidó kereskedőt (quaestor) mutatott ki. A két görögkeleti vallású Nanó György és Görög Mihálkovics Tamás volt. A judaeus kereskedők: Hirsl Mátyás (egy lóval), Matiz Jakab (egy lóval), Izsák Jakab (egy lóval), Dávid József, Matiz Simon (egy lóval), Izsák Sámuel (egy lóval), Veitskó Jakab, Izsák Abrahám, Bernárd Benedek, Salamon Jakab (egy lóval), Jaulus Márkus és Pólyák Moj- zes (egy lóval).14 1765-ben már harmincöt saját házában lakó zsidó családot írtak össze a mezővárosban, közülük egy-egy szűcs-, szabó-, aranyművesmester volt, két családfő pálinkafőzésből, egy pedig korcsmaárendálásból élt, a többiek a szokásos terménykereskedő tevékenységet űzték.15 A vallási, kulturális, közigazgatási és pénzügyi önkormányzat a bíró és rabbi vezetésével zsinagógát, temetőt, iskolát, kórházat tartott fenn. A közösség fejlődését az 1760-as évektől megnövekedett hadi szükségletek kielégítése biztosította, amely addig nem ismert jelentőséget szerzett a gabona, gyapjú és egyéb termékek felvásárlásának. Az abszolutista uralkodónő, Mária Terézia azonban az 1770-es években újra érvényt akart szerezni a bányatörvénynek, ezért megparancsolta, hogy minden zsidót űzzenek el lakhelyéről, aki hét mérföldnél (kb. 53 km) közelebb lakik valamelyik bányavároshoz. Szécsény, Balassagyarmat és Szügy (ekkor a vármegye székhelye) pedig csak hat mérföldre feküdtek Besztercebányától, sőt az itteni kereskedők rendszeresen eljártak Losonc és Kékkő vásáraira is - ez pedig fej- és jószágvesztéssel járó bűn volt.16 A zsidók elűzésének azonban sok ellenzője akadt. Az érdekelt helységek valamennyi földesura - így Szécsényből a Forgách grófok, gr. Haller Sámu12 Uo. 159-160. 13 NML IV. 7. a) 2., Nógrád vármegye 1728. évi országos összeírásai, Szécsényi járás. Obser- vationes locorum curialium, oppidum curiale Szécsény. (Lásd még OL Filmtár X 1927.) 14 NML IV. 7. b) 215., dikális összeírások, Szécsényi járás, 1750. 15 NML IV. 1. b) aa) Q 15., Nógrád vármegye közgyűlési iratai, Szécsény házhelyeinek összeírása 1765-ből. is BÜCHLER Sándor 1898,134-139. 352
