Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Adatok a szécsényi Forgách-kastély történetéhez (1333–1765)
tői Fülek és Szécsény mezővárosok számára. A védlevél valamennyi Magyarországon lévő csapattest generálisainak és tisztjeinek - legyenek németek, spanyolok, magyarok, horvátok, „oláhok" (walsch), vagy „rácok", szolgáljanak lovon vagy gyalogosan - megparancsolta, hogy gr. Koháry István két mezővárosának lakosait sem önhatalmú bekvártélyozással, sem adók kivetésével, sem állat-, gabona-, étel-, bor-, sörporció, vagy akár ló és kocsi állításának a követelésével ne terheljék.37 Az állandó hadsereget 1715-ben állították fel Magyarországon, fenntartása pedig a „nyomorult adózó népet" terhelte. E védlevéllel a két végvári jellegét hangoztató mezőváros földesura, a befolyásos gr. Koháry István segítségével néhány évtizedig megszabadult a katonaság beszállásolásának és eltartásának súlyos terheitől. Minthogy Szécsényben a „palotákat" szívesen vették igénybe az „átvonuló" katonák, e védlevéllel a kastély épülete felszabadult korábbi kaszárnya jellegéből, a földesúr pedig szabad rendelkezést nyert a félig-meddig máris rezidenciának használt építmény egésze felett. 1720-tól a szécsényi uradalom örökös jogú földesurai, a Forgách grófok - elsősorban János Adám (1690-1735) és felesége, gr. Cziráky Margit - fokozták erőfeszítéseiket a zálog visszafizetésére és a Simon (1669-1729) felségárulása miatt elkobzott jószág visszaszerzésére. A rendkívül mohó birtokharácsoló gr. Koháry István ugyan a jogi csűrcsavarástól udvari befolyása érvényesítéséig sok mindennel megpróbálkozott, ám végül is engednie kellett. Minthogy Simon birtokrészének az ügyét gr. Forgách János Adám nógrádi főispánnak sikerült kedvezően elrendeznie a kamarával, Koháry nem tagadhatta meg a zálogban birtokolt uradalom visszabocsátását a zálogösszeget visszafizetni kész Forgách famíliának. Pozsonyban, 1724. március 1-jén kelt a két család visszaváltási, illetve jószág-kibocsátási egyezménye.38 Néhány héttel később, április 19-én, már össze is írták a szécsényi birtok központi épületében talált, gr. Koháry István tulajdonát képező „ingó-bin- gó" vagyont.39 „Inventarium in oppido Szécsény Anno 1724. die 19. Április peractum Az Tüzellő szobában vagyon. Két asztalon zöld közönséges posztó. Az ágyon két medve bőr. Az falon egy szép nagy csujtár, arra fel szügezve egy tükörös Boldogságos Szűz képe. Egy Crucifixus, egy fa kalamáris, egy folyó óra. 37 OL P 287 - Forgách cs. lt. Jelzetes ir. Fase. C N° 22. Az 1718. december 3-án kelt védlevél. 38 SABB Koháry-Coburg lt. Jelzetes ir. II. 9024. (1724). 39 Uo. III. 6293. A szécsényi ingóságok leltára (1724). 82
