Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
1334. Május 5. – Városi kiváltságokat kapott Gyöngyös, Rimaszombat és Szécsény
nánd vásárjoggal bővítette a polgárok kiváltságait, amelyeket az uralkodók 1578-ban, 1612-ben, 1637-ben, 1662-ben, 1667-ben, 1693-ban, majd 1714-ben és 1725-ben is megerősítettek - természetesen sohasem ingyen. A XVIII. században Rimaszombat újabb anyagi áldozatokat vállalva megváltotta magát fő földesurai, a Forgách grófok hatósága alól, és „szabadalmas" - gyakorlatilag önálló - mezőváros lett. Itt nincs rá mód, hogy a három oppidium fejlődését részletezzük, ezt tanulmányok és városmonográfiák tárták fel, és remélhetőleg folytatódik az érdeklődés e városok társadalom-, gazdaság- és művelődéstörténete iránt. Hiszen Szécsény a török hódoltság idején fontos végvár a bányavárosok védelmi vonalában, Nógrád mellett a hódolt Pest-Pilis-Solt és Heves, valamint Külső-Szolnok vármegyék nemességének egy része is itt húzódott meg. Gyöngyös és Rimaszombat magyarsága „civil" életet élt, és messze földön híres kézművesei szorgoskodtak. Különösen sok dicsőséget szereztek a rimaszombati ötvösök, lakatosok, kardmívesek és szíjgyártók remekei. Gyöngyösön a mészárosok - akik fő hivatásként űzték a marhakereskedelmet - az első céh alapítói immár 1498-ban, majd itt is sorra szereznek céhkiváltságokat a legkülönfélébb mesterségeket űző iparosok. Büszke lehet mindhárom város a Rákóczi-szabadságharcban betöltött szerepére. Az 1705. évi szécsényi országos gyűlés nemzeti történelmünk egyik kiemelkedő eseménye, Gyöngyös Vak Bottyán nyugvóhelye, de Rimaszombat is szívvel-lélekkel támogatta a nemzeti, rendi és vallási szabadságért küzdő kurucokat. A három város fejlődését kisebb-nagyobb megtorpanások kísérték. Szécsény a XVIII. század végétől álmos kis mezőváros lett és két évszázadon át fokról fokra lemaradt az ipari, kereskedelmi fejlődésben, bár 1617- ben alapított céhei, főleg szabó- és csizmadiamesterei, s a baromvásárai is jelesek voltak. Gyöngyös ugyan a reformkorban is jelentős, széles régióban piaci és ipari központként funkcionáló, kiváló iskoláiról híres város volt, ám a vasúti vérkeringés fő áramából kimaradván a XIX. század utolsó harmadától gyáripar nélkül, csak kézműiparáról, boráról - és a pusztító tűzvészekről - volt ismert. Rimaszombat a reformkorban virágzó céhes város: nyereggyártói, guba- és pokróckészítői, gomb- és zsinórkötői, ötvösei, csutorásai művein kívül nevezetessé tette az itteni kenyér is, a lakosok pedig szerte az országban vászonnal, szőrmével, gubaccsal, borral, marhákkal kereskedtek. Klasszikusaink közül a költő Tompa Mihály, a szobrász Ferenczy István, a színésznő Blaha Lujza születtek itt. A XX. században a három város fejlődésének iránya eltért: Szécsény megrekedt, Gyöngyös csak mérsékelten fejlődött, míg a trianoni béke után Csehszlovákiához került kis Rimaszombat ipara - a konzervgyár, a fatelepek és 63
