Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
1334. Május 5. – Városi kiváltságokat kapott Gyöngyös, Rimaszombat és Szécsény
Rimaszombat sokkal békésebb körülmények között lett Szécsényi Tamás jószága. A város eredeti földesura az ország egyik legfontosabb egyháza, a kalocsai érsekség volt. A hagyomány szerint a város hét falu - Istvánfalva, Szén tver, Gernyő, Möcsény, Tehány, Tvarnas és Rákos - fokozatos összeolvadásával, az 1200-as évek elejétől kezdett kialakulni. A Rima völgyében a nép már az Árpád-korban foglalkozott bányaműveléssel, kiváltképpen rézkitermeléssel. A XIII. század közepén Rimabánya mellett gazdag aranyiéiért tártak fel, és kiaknázása érdekében a kalocsai érsek hospeseket telepített a bányához. Váncha István érsek 1268-ban kiváltságokat adományozott az itt élőknek: a lakosok maguk közül bírót és tizenkét elöljárót választhattak, akik jogosultak voltak bíráskodni a kisebb-nagyobb vagyoni és bűnügyekben. A hospesek saját anyanyelvűk szerint jelölhettek papot maguknak. E kiváltságok fejében az egész telket művelő lakosok évente 1 unciát, a féltelkesek 3 Ft-ot, akiknek pedig nem voltak földjeik, a „szállásért" 2 Ft-ot fizettek évente az érseknek földadó címén úgy, hogy ezt az adót a Rima völgyében lakó többi nép szokása szerint a bíró és az elöljárók szedték be. A hospesek kérésére az érsek elköltöztette erdőőreit - akikkel korábban nyilván sok összetűzésük volt -, és földjeiket is a lakosoknak adományozta. Végül a szombatiak felmentést kaptak az alól is, hogy velük együtt szálljanak táborba. Két évvel később, 1270-ben hasonló szabadságot nyert Rimabánya is, azzal a kiegészítéssel, hogy a hospesek szabadon gyűjthettek bányatörmeléket. 1278-ban új érsek, Forgách János került a főegyházmegye élére, és ő megerősítette Zumbothel vagy Rymua Zumbotha és Rimabánya kiváltságait. Rimaszombat lakói tehát önkormányzatot élveztek, szántók műveléséből és bányászkodásból éltek, kereskedést is űztek. A város birtokközpont lett, ahol a johannita szerzetesek rendháza is jelentős szerepet játszott. Fászló kalocsai érsek 1334-ben úgy találta, hogy kishonti birtokai - tizenöt helység, köztük Rimaszombat, Rimabánya, Breznó és Tiszolc - részben a nagy távolság miatt eleve is csak kevés hasznot hoznának neki, másrészt azokat a zűrzavaros időkben egyes nemesek már el is foglalták. Ezért olyan megállapodásra jutott Szécsényi Tamással s két fiával, Kónyával és Mihállyal, hogy elcseréli e jószágait a vajda úr - korábban Bács és Szerém megyék ispánja - ez utóbbi megyékben fekvő, ugyancsak tizenöt faluból álló birtokaival. Ebben az esetben tehát két királyhű főrendi személyiség egyenrangú cserét hajtott végre, a jövedelmezőbb gazdálkodás érdekeit tartva szem előtt. Szécsényi Tamás említett birtokügyletei mögött nem nehéz felfedezni azt a céltudatos szervezőmunkát, amellyel a nagyúr igyekezett korábbi, szétszórt birtokait a kor igényeinek megfelelő uradalmakká - egységesen igazgatott, gazdálkodó birtokegyüttessé - formálni. A három vármegyében három birtokközpontot kívánt kiépíteni: nógrádi falvainak Szécsényt, a hevesieknek Gyöngyöst, a kishontiaknak pedig Rimaszombatot, amelyek már korábban megindultak az igazgatási, ipari „piaci" és egyházi központtá fejlődés útján. 61
