Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény mezőváros önkormányzatának szabályrendeletei 1699-ből

SZÉCSÉNY MEZŐVÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK SZABÁLYRENDELETEI 1699-BŐL*

Szécsényt 1690 tavaszán, az uralkodó és kormányszervei - az Udvari Haditanács és az Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Commissio) - előzetes engedélyével népesítette be újra zálogbirtokos földesura, gr. Koháry István parancsára nemes Dúl Mihály és nemes Vajszár István, a ferences barát, P. Bárkányi János tevékeny segítségével. Az újratelepítés történetét e kötet tanulmányában* 1 tárgyaljuk. Itt e várostörténeti szempontból fontos témát néhány újabb adattal szeretnénk kiegészíteni, olyan forrásokból, amelyeket Besztercebányán, a rendkívül gazdag Koháry-Coburg családi levéltárban 1985-ben folytatott kutatómunkánk során találtunk. Ezek az okmányok az 1690-es években Szécsényben íródtak, így az itt élők szavaival beszélnek a romjaiból újjászülető mezőváros belső viszonyairól, olvasásukkal minden más forrásnál jobban megismerhetjük az első telepesek életét.

A „megszállítást" - ahogy a korabeliek mondták - „eszközlő" Dúl és Vajszár urak számára 1690-ben gr. Koháry István által kiadott utasítás harmadik pontja előrelátóan foglalkozott a város belső önkormányzatának megszervezésével is: „... szükséges az is, Széczény városának az kerétésén belül való helye uccákra s alkalmatos ház helyekre intéztessék, melynek piaca is illendő helyen, az hol azelőtt volt, vagy másutt, az hely mivoltának alkalmatosságára nézve meg legyen, és mivelhogy minden helyben s minden lakosok közt kévántatik mind a jó rendtartásra, s mind az igazságnak kiszolgáltatására, hogy magunk emberein kívül Széczényben is az ott lakosok között legyen városi magistratus, ahhoz való képest szükséges az városi hadnagyságra egy böcsületes embert választani s be is helyeztetni, az ki az ott lakosokat egyéb városoknak rendi szerint dirigálja, kivel hogy azon helynek jövedelme is lehessen, az Szent Mihály kántorbéli kocsma végett is az város részérül készek leszünk végezni."2

Ez a régiesen hosszú mondat tehát azt rendeli el, hogy a „kerétésen" - vagyis az egykori várfalakon - belül eső városnegyedben utcákat és házépítésre szolgáló telkeket mérjenek ki, hagyjanak helyet a város piaca számára

* Megjelent azonos címmel: SZHH, 1987 (X. évf.), 41-47.

1 Itt s Szécsény úrbéri viszonyai az újratelepítéstől a jobbágyfelszabadításig (1690-1848) és a Végvárak Nógrád vármegyében a török kiűzése és az újratelepítés korszakában (1663-1703), NMMÉ XII. 1986, 70-76. alapján e kötetben átdolgozva közölt, Szécsény végvár-mezőváros újratelepítése és fejlődése a Rákóczi-szabadságharchoz csatlakozásáig (1690-1703) című tanulmányunkra utalunk.

2 SABB Koháry-Coburg cs. It. III. 8984/1690.

478