Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szomszéd vitéz úr barátom! – Levelek a szécsényi és bujáki török végvárból (1667–1680)
felesége s gyermeke felől, melyeket Csábrád [Csábrág vára] alól nógrádi vitézek elraga(d)tak s kér N(agysá)god, hogy az hatalmas budai vezérnél törekedném érette, levelemet küldvén az hatalmas vezérhez, de a Dunán által nem lehetett menni, mivel most se híd nincsen, se hajóval nem járhatni. Mindazonáltal Pestrül levél érkezvén hozzám a főemberektül, igen biztatnak ilyen állapottal, tudniillik, ha idevaló hogsa [hodzsa] bemegyen az hatalmas vezérhez vélek együtt, kinek kevés szavára s kérésére meglesz a N(agysá)god kívánsága. Az idevaló hogsa örömest szíve szerént bémenne minden késedelem nélkül, de ilyen szerencsétlenség találta mostaniban, tudniillik Egerbül vis(s)zajővén Buják falusi réteken találván egynéhány hajdúk, kik közül voltának Gedei Istók, Buiaki Szép Martzi, Bágyoni Gyurka reája ütöttek ne(m) gondolván semmit véle, hogy hod(z)sa, lövést lőttek rajta s azonkívül kilenc féle ruhát vontának el tűle, ki felesége, ki gyermekié, ki magáé volt, melyeket mind I(ste)nért adtak neki az égiek. Ezek nevezet szerint két pat(y)olat s egy patyolat süveg, 6 papocs, 5 sing fejtő, selyem suta (?) egész egy, egy tarka paplanhaj, 9 borotva, 16 darab szappan, egy rakás olvasó, egy fejér selye(m) török keszkenő, két levélben festék s ezeken kívül valami vagyon, vagy volt két fekete szőrtarisznyákba, mind az övé volt, pamut is egy nyitra, asszon(y)nak való rézöv, selye(m)öv. Annak okáért kérem N(agysá)godat, mint jóakaró szomszéd vitéz úr barátomat jó szerencséjére Nagyságod ezeket az vitézekkel adassa vissza, mivel ő sem(m)it ne(m) csatázott vélek, minthogy hogsának nem is szabad, hogy több legények jószágit kik véle voltak N(agysá)god megadassa, arra nem is untaszto(m) N(agysá)godat, mert av(v)al szabadok voltak a vitézek. Ha N(agysá)god meg ne(m) adatja, a N(agysá)god kívánsága is ne(m) tu- do(m) miképpen lehet meg, mert külömben meg nem lehet, hane(m) ha a hogsa megyen az hatalmas vezérhez. Különben pedig nem mehet, hanem ha ezek meglesznek, mert testi ruhája sem mara(d)t, mind elhozták a vitézek. Azon kívül magyar végbéli papoknak, barátoknak is nagy kárára lészen, mivel azokkal is a török vitézek hasonlóképpen fognak cselekedni, valahol találják őket. Ha a hogsának szegin(y) megfosztatott gyermekire s feleségére nem indul N(agysá)god, csak a magyar végbéli papoknak békességben való megmaradásáért s annak az elraga(d)tatott asszon(y)nak szabadulásáért cselekedje N(agysá)god s adassa vissza, mely N(agysá)god hozzánk való jóakaratjáért az I(ste)n jó sokáig éltesse N(agysá)godat szerencsésen. Mindezekre kegyes választót várok N(agysá)godtúl. De reliquo I(ste)n tar(t)sa s éltesse N(agysá)god. Datum in arcé Bujakiensi Anno 1675. die 12. Febr(uarii). P. S. N(agysá)godnak a hogsa jóakaratjábul egy kila ri(z)kását igér. Utoljára mondta, hogy csak az ingit is hozzák. Ha N(agysá)god választott küld 467
