Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Gróf Forgách Ádám és báró Koháry István zálogszerződései a szécsényi uradalom tárgyában (1647–1650)

nak a birtok újabb hasznot hajtó részeinek az átadását, és szinte minden esetben hosszabb időre - legalább 32 évre - biztosította magának a birtok visszaválthatatlanságát, tartós birtoklását. Ez történt az 1650-es toldaléki szerződés esetében is.

Br. Koháry István újabb 6 000 tallér kölcsön fejében a teljes szécsényi uradalmat megkapta, azokat a részeket is, amelyeket 1647-ben még megtartott magának gr. Forgách Ádám. így Szécsényben a vár (praesidium) is az övé lett a „váras" (vagyis a falakon kívül eső Újváros, hostát) mellett, valamennyi majort, szántót, rétet, a teljes kocsmai, malom- és vámjövedelmet, valamennyi serfőző, valamint várbeli eszközt átadott neki a régi földesúr.

E szerződés további pontjai csak az ilyen tárgyú jogügyletek esetében szokásos kisebb jelentőségű biztosítékokat tartalmazták. így a korábbi földesúr biztosítva lett, hogy a jobbágyok szolgáltatásaiból hátramaradt adósságokat még beszedheti, az ősszel elvetett gabonát a következő nyáron még ő takaríttathatja be a „szegénységgel", azaz a jobbágyokkal. A visszaváltás módjának előírásait teljesen a jogélet szabályai szerint állapították meg. A tulajdonos biztosította a zálogbirtokost, hogy per esetén megvédi őt zavartalan zálogélvezetében, a zálogos viszont megígérte utódai nevében is, hogy a kölcsön visszafizetése esetén szó nélkül átveszi a pénzét és visszaadja a birtokot régi tulajdonosának.

Sajnos, birtokösszeírás vagy becslés jellegű értékfelmérés nem maradt fenn a két zálogügylet alkalmával, így nem kaptunk még részletesebb képet az uradalom vagyonáról, de ilyen források vannak Szécsényről más időpontokban a XVII. századból. így is értékes forrás a két zálogszerződés, főképpen kilencven évre kiható érvénye miatt.

446