Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Gróf Forgách Ádám és báró Koháry István zálogszerződései a szécsényi uradalom tárgyában (1647–1650)
földesúr, mint Fülek, Szécsény, Balassagyarmat, Rimaszombat, Nagykőrös, Kecskemét, vagyis a legnagyobb birtokos volt Pest-Pilis-Solt, Hont és Nóg- rád vármegyékben.3 Az alább közzétett három okmány ennek a birtokhalmozási törekvésnek a dokumentuma, amelynek eredményeként Szécsény majdnem egy teljes évszázadra gazdát cserélt. Az első záloglevél 1647. november 18-án kelt, alig két hónappal azt követően, hogy br. Koháry István szécsényi főkapitányi kinevezést nyert. Igen gyorsan bekövetkezett tehát az a jogi aktus, amelynek révén egy személy lett a végvár parancsnoka és az uradalom birtokosa. Szécsény belső biztonsága és nyugalma szempontjából a főkapitányi és földesúri hatalom egy kézben való összpontosulásának nagy jelentősége volt, mert ezzel elkerülhetővé vált az a több végvár békéjét évtizedeken át megbontó viszálykodás, amely a katonai parancsnokok és az egész végvári katonaság, illetve a végvárak földesurai között bírói hatásköri, a határban levő szántók, rétek, kertek használatát érintő, valamint adózási és ingyenmunka szolgáltatási kérdésekben folytonos vitákhoz, áldatlan belállapotokhoz vezetett. Mindazonáltal a szécsényi végvár parancsnokává kinevezett br. Koháry István közvetlen felettese továbbra is a volt földesúr, gr. Forgách Ádám bányavárosi (Dunán inneni) főkapitány maradt. Az 1647-es zálogszerződésben Forgách még nem az egész uradalmat, hanem annak csak egy részét bocsátotta Koháry rendelkezésére 12 000 tallér ellenében. A szerződést csupán négy évre szánta érvényesnek, remélve, hogy akkor majd visszafizetheti a kölcsönt és visszakaphatja kedves birtokát is. Nem így történt! Három évvel később, 1650. május 7-én újabb zálogszerződés született, melynek értelmében br. Koháry István további 6 000 tallért toldott a korábbi 12 000 talléros summához, és ezzel immár a teljes szécsényi uradalom birtokosa lett, nem négy évre, hanem meghatározatlan időre, amíg gr. Forgách Ádám vagy utódai teljesen vissza nem fizetik a kölcsönt. Koháry kamat címén élvezhette a szécsényi uradalom valamennyi jövedelmét. Ez a zálogszerződés voltaképpen kilencven évre meghatározta Szécsény és környéke népének sorsát. Az egyszerre mohó és nagylelkű új földesúr, apa és fia, a két Koháry István akarata szabta meg az uradalom alattvalóinak jobbágyi terheit, illetve a kiváltságos mezővárosi és falusi szabadosok kedvezményeit. Az uradalom csak az 1720-as években került vissza a Forgách grófok tényleges birtokába. Gr. Forgách János Ádám 1714 és 1735 között Nógrád vármegye főispánja volt, és kezdettől azon fáradozott, hogy a kuruc száműzött- ként kegyvesztetté s hűtlenné vált gr. Forgách Simon elkobzott birtokrészét visszaszerezze, illetve a Koháry testvérektől visszaváltsa a szécsényi uradalmat. 3 A Koháry család genealógiájára mindmáig a fő forrás: NAGY Iván Mo. Cs. VI., 288-294. 444
