Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Gróf Forgách Ádám és báró Koháry István zálogszerződései a szécsényi uradalom tárgyában (1647–1650)

GRÓF FORGÁCH ÁDÁM ÉS BÁRÓ KOHÁRY ISTVÁN ZÁLOGSZERZŐDÉSEI A SZÉCSÉNYI URADALOM TÁRGYÁBAN (1647-1650)*

A XVII. század első felében Szécsény nem csupán fontos végvár volt, nemcsak évente hét forgalmas országos vásárt tartó mezőváros, ahol két céh és jelentős katolikus iskola működött, hanem egy nagy uradalom központja is. A Szécsényi Tamás országbíró által a XIV. század második negyedében kialakított egységes igazgatású jószágot I. Mátyás király idejétől két részre osztva, fele-fele arányban birtokolták földesurai. A XVII. században az uradalom egyik részének birtokosai br. Forgách Zsigmond (jT620), illetve fia, Ádám - 1621-től 1681-ig, haláláig Nógrád vármegye főispánja -, a másik részének pedig többszöri leányági öröklés révén előbb enyingi Török Zsuzsanna férje, Nyáry Pál füleki, majd egri kapitány (tl606), azután Borbála lányuk férje, Haller György (fl633), majd fiuk, Sámuel (fl643), annak fia, az 1699-től báró rangú György (fi 711) voltak.

Az uradalomhoz Szécsény mellett Ecseg, Bátka, Rimóc, Nagylóc, Sipek, Szakái, Trázs (ma: Őrhalom), Csitár, Varbó, valamint Varsány lakott falvak mellett több olyan puszta is tartozott, amelyek a török hódoltságból addig eltelt száz esztendő viszontagságai során váltak néptelenné, így Farkasalmás, Drahi, Keresztúr, Patvarc, Zsúny és Zsúnyalmás (Kisalmás).

A birtokegyüttesnek ősi időktől szerves tartozékát képezte Heves megyében Gyöngyös mezőváros egy része, továbbá Gyöngyöspata és Gyöngyöstarján, három, bortermeléséről híres, jól jövedelmező helység is. Ez az uradalom egyike volt Nógrád megye legnagyobb birtokainak, a falvakból hatalmas készpénz és terményszolgáltatás áramlott be a szécsényi birtokközpontba.

Akármilyen hatalmasak is voltak a jövedelmek, a XVII. század főurainak életmódja homoksivatagként szívta magába a befolyó összegeket. A nógrádi főurak - így a Forgáchok, mint Szécsény, Gács, Somoskő, Hollókő végvárainak, a Balassák, mint Gyarmat, Divény, Kékkő erősségeinek földesurai és végvári (fő)kapitányai - fényűző udvaruk mellett kis seregre való lovas és gyalogos katonát tartottak, saját költségükön. így gyakorivá vált, hogy pénzhiány miatt kölcsön felvételére szorultak, és ezek fejében zálogba kellett adniuk birtokaik mind jelentősebb hányadát.

A zálogszerződések révén a birtokok elvileg ideiglenesen cseréltek gazdát addig, amíg az adós vissza nem fizette a tetemes összeget. A valóságban azonban a legtöbbször évtizedek múltak el, amíg a zálog visszaváltására - esetleg - sor kerülhetett. Sokszor további zálogügyletek követték az elsőt.

* Megjelent azonos címmel: SZHH (IX. évf.), 1986/1-2., 58-73.

442