Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Hol épült fel Sztrahora vára? – A Kacsics nemzetség Illés-ága XIII. századi várépítései és XIV. század eleji történetük néhány kérdéséről
vagy kőkecskét. A vár falain belül kb. egy méter mélységig láthatók egy ciszterna nyomai, továbbá egy helyiség - talán torony - sarkának falai is. A várfalak alatt, a délkeleti és északnyugati sarkoktól hat-tíz méterrel alacsonyabban sánc és árok húzódik. Első látogatásunk alkalmával arra gondoltunk, hogy hivatásos régészek még aligha láthatták ezt a romot, ellenben hívatlan kincskeresők akkor is rongálták a maradványokat. Azóta azonban régész kollégák tudomásunkra hozták, hogy a Pusztavár-hegy tetején lévő várromot már több régész is felkereste, sőt bizonyos felméréseket is végeztek, amelyek azonban kéziratban maradtak. Az elsőség feltehetőleg Patay Pálé, aki 1961-ben járt itt. Gádor Judit egyetemi szakdolgozata 1967-ben említette Patay felmérése alapján a várat, majd ugyanő a középkori hollókői templom feltárása idején járt a Pusztavár-he- gyen. Végül Nováki Gyula kollégánktól megtudtuk, hogy ő 1976-ban nemcsak felkereste a Pusztavár-hegyet, hanem felmérést is végzett a romokon. Megállapítása szerint a vár épülete 47 méter hosszú és átlagosan 12-14 méter széles, falai szerinte is habarccsal erősítettek.70 így tehát nem teljesen ismeretlen várat találtunk, hiszen léte újabban tudott a kora középkori nógrádi várakkal foglalkozók között, az azonban bizonyos, hogy alaposabb régészeti feltárást nem végeztek itt. Minthogy a fenti oklevelek alapján egyértelműen azonosítani tudtuk Pusztavárat Sztrahora várával, és nemcsak a castrum tulajdonosa (építője) vált ismertté, hanem az épület keletkezésének legkorábbi és pusztulásának legkésőbbi évei (1265-1271, illetve 1321-1327) is alaposan valószínűsíthetők, ezek ismeretében állíthatjuk, hogy egy legfeljebb negyven-ötven éven át lakott, több mint hatszáznyolcvan éve rombolt állapotban konzerválódott késő Árpád-kori várról van itt szó, amely sok új ismeretet nyújthatna a tudománynak. Az írott forrásokat vallató történészek számára az a fő módszertani tanulság, hogy még a száz-százötven éve kiadott és többször értelmezett okleveleket is érdemes újra végigolvasni, mert addig figyelmen kívül hagyott, vagy éppenséggel félreértett adatok, ismeretek rejtőzhetnek a szövegben vagy a sorok között, arról nem is beszélve, hogy a historikus csupán a korábbi szakirodalom adataira és értelmezéseire támaszkodva óhatatlanul átveszi azok hibáit, sőt saját félreértéseivel is tetézheti azokat. Utóirat - Vita Sztrahora vára lokalizációjáról és emlék az elfeledett, hajdani Bátka falunak Egy, a múlt „titkait" kutató, sok évszázados latin nyelvű okleveleket búvárló történész számára az a legnagyobb öröm, ha „felfedezései" további gon70 GÁDOR Judit 1967, NOVÁKI Gyula közlése. 43
