Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Két szécsényi céh kiváltságos levele 1617-ből
Hertnek (Herknecht), 1617. május 25. Forgách Zsigmond országbíró céhszabályzatot ad a szécsényi szabó-, posztónyíró- és szűcsmesterek számára Mi, gróf ghémes-i Forgács Zsigmond országbíró és a szentséges fejedelemnek és felséges úrnak, Mátyásnak, Isten kegyelméből választott római császárnak, valamint uralkodónak, Németország, Magyarország, Csehország Dalmácia, Horvátország, Szlavónia stb. királyának, Ausztria főhercegének, Burgundia, Stájerország Karintia, Krajna hercegének stb. tanácsosa, az előbb írt Magyarország felső vidékének főkapitánya, nemkülönben Nógrád, Sáros és Szabolcs vármegyéknek főispánja. Emlékezetébe ajánljuk jelen levelünk tartalma szerint mindazoknak, akiket illet, hogy Mi nagyságos Forgács Miklós úrnak, az említett legszentségesebb császári felség szécsény-i végvára főkapitányának és más, ugyanazon végvár mindkét fegyvernem-beli katonáinak kérésére és közbenjárására, továbbá pedig a bölcs és körültekintő valamennyi elöljárójuk nevében Becske-i Szabó Urbán, Mezőkövesd-i Szabó Balázs, Trencsiny-i Szabó György, Sassin-i Szabó János, Kecskemét-i Szabó Dávid, Bagi Szabó Jakab, továbbá Komárom-i Szűcs István, Keörös-i Szűcs János szabó, posztónyíró és szűcs mesterséget gyakorlók által nékünk alázatosan benyújtott kérelmére, hogy mindnyájan helyesen és rendben igazgattassanak és minél örvendetesebben egymás iránt kölcsönös szeretettel és tisztelettel viseltessenek és a viszálykodás minden csíráját, mely a tehetősebb városokban elő szokott fordulni, körükből kiirtsák és elcsendesítsék, és az eme mesterségeket gyakorlók többiekkel egyenlőképpen nyugalomnak és békességnek örvendjenek, életüket törvényesen, minden panasz nélkül éljék. Ezért nekik, kik magukat céhbeli kiváltságokkal ékesíteni és feldíszíteni akarják, az alább következő céhrendtartás sorát és zsinórmértékét, hogy mindig sértetlenül tekintetbe vegyék, vonakodás nélkül kiadtuk. És pedig először Az melly személy az közönséges igasság szerint az ő céhekben avagy gyülekezetekben akar állani, avagy bémenni, elsőben két aranyat, két font viaszt és egy gyapotból szőt(t) kesztyűt, mellet közönségesen gárdián, avagy gurgián kesztyűnek hínak, adgyon. 2. Item midőn valamely mester a céhben bevétetik, tartozék a szabó, nyíró és szűcs mesternek adni egy pint bort, egy fölöstökömöt, húsz pénz ára bort és emellet(t) kenyeret. 3. Item ennek utána pedig az céhbeli mestereknek egyenlő végezésbűl és akaratbul tartozzék az céhbéli gyülekezetnek tizennégy forintot letenni, egy ebéd(d)el és vacsorával minden asztalra tizennégy tál tisztes(s)éges tál étekkel az minémű céh mesteritűi hagyattatik néki, készíteni. Ki ha úgy nem lenne, hiába légyen minden költsége. I. 431
