Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Két szécsényi céh kiváltságos levele 1617-ből
Br. Forgách Zsigmond, Szécsény földesura adta ki mindkettőt egy napon, 1617. május 25-én a mezőváros szabói, posztónyírói és szűcsei, illetve varga- és csizmadiamesterei kérésére. A céhlevelek eredetileg is a szécsényi iparostestület számára készültek, tehát nem egy másik város, mezőváros hasonló céhkiváltságainak adaptációi. Értéküket az is növeli, hogy az említett Céhkataszter adatai szerint a történelmi Nógrád megye területéről is ezek a legrégebbi, eredeti szövegükben fennmaradt céhszabályzatok. A kékkői szabók ugyan hivatkoznak egy 1570- ben, az ugyanott élő csizmadiák pedig 1607-ben és 1610-ben adott kiváltság- levélre, de ezek szövegét nem közlik a XVIII. század elején kiadott új céhszabályzataik! Figyelemre méltó, hogy a név szerint is megörökített mesteremberek az ország milyen sok szegletéből származtak Szécsénybe. Nem csupán a Felvidékről, hanem az alföldi, török uralom alatt lévő városokból (Kecskemét, Nagykőrös, Mezőkövesd stb.) is jöttek és műhelyt nyitottak a végvárban. A cikkelyek többször is utalnak arra, hogy a céhek felett a bíráskodás jogát a vár főkapitánya és a város magisztrátusa gyakorolta. E helyütt nem értékelhetjük bővebben a céhcikkelyek előírásainak tartalmát, csak annyit mondunk el, hogy az hasonlított más céhek előírásaira. Emellett sok itt rögzített szokást, költséges, babonás vagy jogosulatlan előnyt az 1813. évi országos, egységes céhartikulusok megszüntettek. Figyelemre méltó a két céhlevél „utóélete" is. Amint arról az iraton olvasható utólagos feljegyzések is tanúskodnak, mindkettőt megerősítette gr. Forgách Ádám. A szabó-, posztónyíró- és szűcscéh artikulusain gr. Eszterházy Pál generális neve is szerepel - dátum nélkül. Mivel Forgách 1640-től 1643-ig volt Szécsény főkapitánya, és ugyanebben az időben volt Érsekújvár kapitánya Eszterházy is, az első megerősítés időpontja ezekre az évekre tehető. 1694. január 18-án, vagyis alig négy esztendővel Szécsény újjáépítésének megkezdése után mindkét kiváltságlevelet megerősítette gr. Koháry István, az uradalom zálogbirtokosa is. 1731-ben a céhmesterek mint érvényben lévő okmányokat mutatták be a vármegyei hatóságok útján a Helytartótanácsnak. Meddig maradt hatályban a két céhlevél? Az 1760-as évek végén és 1797- ben is fennálltak a szabók, vargák és csizmadiák testületéi, de az is biztos, hogy 1815-ben egyetlen céhnek sem volt érvényes céhszabályzata. Ezért a szécsényi tímár-, szabó-, csizmadia- és takácsmesterek kérték, hogy számukra a király adjon ki artikulusokat, amelyeket a következő években, 1817-1818-ban meg is kaptak. Az 1617-ben kibocsátott két céhlevél másik jelentős „életrajzi" eseménye, hogy a megyében három további céh privilégiumának is mintát adtak. (Ez mindennapos dolog volt az európai céhes életben. A céhlevelet kiadó testület volt az „anyacéh", a megkapó pedig a „leánycéh" vagy „filia".) 429
