Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években
holdat megfelezve árpát és zabot, Bátkán pedig kizárólag árpát), míg a szé- csényi, valamint farkasalmási váltógazdaságban három esztendőben is. A módosítás oka bizonyára a Szécsény környéki és a Hollókő vidéki földek különböző termékenysége lehetett: az árpa Szécsényben a vetőmag 6,8-szo- rosát, Zsúnyban és Cserbércen viszont csak 6,3-szorosát, Bátkán pedig 6,5- szörösét hozta. A korabeli szakirodalom a Koppelwirtschaftot a marhatenyésztés előmozdítására alkalmas váltógazdaságnak tekintette, és két módszerét különböztette meg: a főleg takarmánytermelésre való „holsteini", illetve a főleg gabonatermesztést segítő „mecklenburgi" rendszert.39 Utóbbira egy példa: első évben ugar trágyázva, második évben őszi gabona, harmadik évben tavaszi gabona, negyedik évben kapásnövény (például burgonya), ötödik és hatodik évben legelő. A korabeli vetésforgó-változatok közül - úgy tűnik - Pethe Ferenc keszthelyi tízszakaszos gazdasága volt a legnépszerűbb. Az első évben a trágyázott földbe kapásnövényt (burgonyát vagy kukoricát) vetett, a második évben ezt tavaszi árpával vegyes vörös here követte, a herét a harmadik évben is kaszálták, a negyedik szakaszt őszi búza termesztésére használták, utána féltrágyázást alkalmaztak, az ötödik évben pillangóstakarmány (bükköny és lencse vagy bab) következett, a hatodik esztendő rozsot termett, majd ke- verten vörös, fehér és sárga lóherét vetettek, amely a hetedik és nyolcadik évben zöld ugarlegelőként szolgált, a kilencedik évben zabot vagy kölest, és az utolsó évben rozsot termesztettek. Ehhez hasonló nyolcéves vetésforgót alkalmaztak az aranyosmaróti uradalom olichói pusztáján (ma: Zlaté Moravce, Szlovákia), vagy a tatai és gesztesi uradalom grébicsi pusztáján 1848 táján bevezetett tizenegy szakaszos váltógazdaságban is. E keszthelyi mintát követte a szécsényi uradalom újítása is,40 bizonyos eltérésekkel. Kapásnövényt csak Szécsény határában műveltek, a takarmány- gabona és a zöldtakarmány vetésaránya pedig a talaj minőségétől függően változott egyik vagy másik termény javára. A fő cél a kenyérgabona minél nagyobb mennyiségű termesztése volt, és ez sikerrel is járt. Míg a hagyományos határhasználatot követve az 1812-1830 közötti években átlagosan 5 712 pozsonyi mérő őszi gabonát (1 786 pozsonyi mérő tiszta búzát, 1 877 pozsonyi mérő feles búzát és 2 049 pozsonyi mérő rozsot) termettek a majorsági földek (ebben az ecsegi bevételek is benne foglaltattak), addig 1832 és 1839 között 15 116 pozsonyi mérő (2 556 pozsonyi mérő 39 WAGNER László 1868, 205. 40 KUPPIS János 1841, SZABAD György 1957, 75. A grébicsi váltórendszer: első év: burgonya erősen trágyázott földbe, második év: árpa fűmagokkal, harmadik év: kaszáló, negyedik, ötödik és hatodik év: legelő, hetedik év: bükköny, nyolcadik év: búza, kilencedik év: bükköny, tizedik év: rozs, tizenegyedik év: zab. 420
