Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években
don) tiszta búzát vetettek, de a hagyományos, feles búzának, kétszeresnek vagy tájszóval abajdócnak nevezett - felében búzát, felében rozsot tartalmazó, homokos vagy agyagos talajon, esős vagy száraz időben is biztonsággal termést hozó - keverékvetést 150 kát. h. szántóföldön meghagyták. Az uradalmi kimutatások szerint36 az 1810-1820-as években a majorsági gabonabevételek átlagban véve nagyjából egyharmad-egyharmad arányban oszlottak meg a három kenyérgabona között: tiszta búza 1 786 pozsonyi mérő (31,3%), feles búza 1 877 pozsonyi mérő (32,9%) rozs 2 049 pozsonyi mérő (35,8%), azonban az abajdóc kb. 1825-től mindinkább csökkenő, a tiszta búza pedig növekvő terméshozamot mutat. Az 1833-1839 közötti időszakban feles búzát, vagyis abajdócot a majorsági földeken Szécsény kivételével már sehol nem termesztettek, viszont a paraszti dézsmabevételek továbbra is szinte kizárólagosan feles búzából állottak. így is a 150 kát. h. majorsági föld éves átlagos hozama (egyhatodot leszámítva az arató- és nyomtatórészre) 3 700 pozsonyi mérő lévén, meghaladta a jobbágyföldekről dézsmaként beszedett feles búza mennyiségét (3 183 pozsonyi mérő). A szécsényi határ a majorsági rozstermelésben is kiemelkedő szerepet játszott, mivel az itteni 300 6/8 kát. h. nyomásos és váltógazdasági rozsföld az uradalom rozzsal bevetett szántóinak 59,2%-át, az évi 5 716 2/3 pozsonyi mérő magbevétel pedig a jövedelem 64,5%-át tette ki. Az uradalomközpont határa termékeny földekkel rendelkezett. Jóllehet túlzás, hogy „a jó minőségű földeken jó művelés mellett a tiszta búzából a mag 10-et ad, a rozs szintén, az árpa 12, a zab 15 magot ad" - ahogy a helybeli jobbágyok nyilván a legjobb éveket általánosítva vallották -, a számadások alapján megadott adatokból az derül ki, hogy (szokás szerint a vetőmagot levonva) 1833-1839 között a tiszta búza 5,1-szeres, a feles búza 11,7-sze- res, a rozs 8,8-szoros, az árpa 6,8-szoros, a zab pedig 6,6-szoros, egyaránt igen jónak mondható terméshozamot produkált. A termékeny szántók lehetővé tették, hogy a kétnyomásos földek ugarként pihentetett és szántott felének egy részébe tavaszi vetésű terményeket vessenek: 36 kát. h. árpa és 34 Va kát. h. zab mellett 15 kát. holdba kukoricát ültettek, és utóbbi kapásnövényből évi 200 pozsonyi mérő termést nyertek. A puszták közül a Trázs (ma: Őrhalom) melletti Drahi teljes szántóterületét (84 % kát. h.), továbbá a Hollókő és Rimóc között fekvő, festői szépségű Bátkapuszta szántóiból a 13 Vs kát. holdas Csertelekdűlőt, valamint a (Kis)- Bárkány közelében fekvő Zsúnyalmás kicsiny, 11 lA kát. holdas majorsági tábláit művelték kétnyomásos rendszerben. E földeken az egyedüli termény a rozs volt, a kiszámítható terméshozam pedig (Drahiban 3,8-szoros, Zsúny36 OL P 1882 - Forgách cs. lt. 14. t. Szécsényi uradalom, számadások. Az 1812-1830 közötti évek majorsági és dézsma-gabonabevételeinek kimutatásait feldolgoztuk: PÁL- MÁNY Béla 1973, 520-529. 417
