Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években
Az Albrecht Thaer iskoláján tanult mezőgazdák azt tartották fő szabálynak, hogy soha két „ugyanazon nemű" növény vetése ne következzék egymás után, hanem két gabona közé egy zölden kaszálandó hüvelyes, vagy takarmányféle kerüljön. Tudván, hogy minden növényfajnak a talaj más és más tápanyagára van elsősorban szüksége, egyes növényfajok kiválasztásának végtermékei pedig alapanyagok lehetnek más növények számára, a korabeli agrárszakemberek szigorúan megszabták a vetésforgóban termesztett növények arányát és egymásutánját. Sokan esküdtek rá, hogy a jól megkomponált váltórendszer feleslegessé teszi a trágyázást is, jóllehet tudjuk, ez nem így van, sőt, bőséges talajerő-visszapótlással feloldható az elő- és utóvetemények szigorú sorrendje is. A vetésforgó legfőbb szabálya az volt, hogy az első szakasz előtt „teljes" trágyázást kell végezni. A klasszikus, Pethe Ferenc és Török János által is ajánlott négyszakaszos forgókhoz (például a híres norfolki négyeshez: 1. kapásnövény, pl. répa, 2. árpa vagy zab lóherével, 3. lóhere kaszáló, 4. búza) minden esztendőben alaposan meg kellett trágyázni a szántóterület negyedét. Csak már régen korszerűsített, jelentős istállózott állatállományt tartó gazdaságok alkalmazhatták sikerrel ezt a rendszert. A hazai korszerű gazdaságok vezetői mind a trágyahiányt tartották a legsúlyosabb gondjuknak, de az is igaz, hogy igen bőven trágyáztak: az aranyosmaróti Keglevich-ura- dalom olichói pusztáján például kétezer juh és tizenkét igásökör is csak 20 magyar hold „teljes" trágyázását biztosította.30 Jochmann Sámuel a Georgikonban „vezércsillagától", gr. Festetics Györgytől megtanulta, hogy a külföldi gyakorlatból azt kell kiemelni, ami hazai viszonyok között is hasznosan alkalmazható. Keszthelyen pedig a „gyakorlatosb gazdálkodás az angol nyolcz szakaszú váltó és legeltetés (Koppelwirtschaft) gazdálkodásból állott". A bevezetés legbiztosabb módja az, ha a birtok jobb földjei közül is csak annyit vonnak be a vetésforgóba, amelynek műveléséhez megvannak az anyagi eszközök, a többi földet pedig váltva legelőnek használják és az „ugar is legelő bükkönyös, kukoriczás vagy burgonyás mező lehessen".31 Vajon mennyi trágya állt a szécsényi uradalom rendelkezésére? Hiteles korabeli adat hiányában (az összeírás nem adta meg a trágyahozam mennyiségét, csak az értékét: kb. ezer birka termelését 20 Pft-ra értékelve) a Wolf-képlettel a megadott takarmány- és alomfelhasználásból indultak ki.32 A 7 666 darab ma3(1 KUPPIS János 1841,1842, TÖRÖK János 1843,18-20. WÁGNER László 1868, 200. 3' JOCHMANN Sámuel 1838. 12 A Wolf-képlet: q = (T/2+A) 3,4 - V, amelyben q = termelt trágya, T = száraztakarmány, A = alomfelhasználás mennyisége mázsában, a V pedig 15-20%-os erjedési veszteséget jelöl. Üzemtan 19., 154. SORGE Keresztély saját számításokat is végzett a trágyatermelés várható mennyiségére. Szerinte 1 magyar hold legelő 185 napon át - téli tartás nélkül - 8 elektorál birkát tartott el. A 8 birka nyáron 33,44 bécsi mázsa, télen 415
