Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években
sére sincsen mód, így nem állapítható meg, milyen arányban állt egymással a robot és a bérmunka alkalmazása.27 A robotkönyvecskékből azonban kitűnik, hogy az uradalom telkes gazdáitól az urbárium által megszabott éves ingyenmunka-kötelezettségen (egész telek után ötvenkét nap igás- vagy száznégy nap gyalogos robot) túl úgynevezett supererogatumot, magyarul túlmunkát is nagymértékben megkövetelt. Nagylóc féltelkesei több mint száznapnyi, az egésztelkesek százötven-százhetven nap gyalogos munkát végeztek, a csitáriak pedig az úrbéres kötelezettséggel azonos mennyiségű maradványföldi (remanentialis) telki robottal tartoztak, tehát a félházhelyes gazda eleve száznégy napot volt köteles dolgozni földjeiért. A majorsági gazdálkodás számára igával ölfavitelt, trágya-, széna-, szalma-, gabona-, mész-, faszén- és gyapjúfuvarozást, továbbá szántást végeztek, gyalogosan pedig ölfa vágására, trágyateregetésre, aratásra, szénakaszálásra, szüretelésre kötelezték a jobbágyokat. Az erdészet központjában, Nagylócon a 7 % úrbéres telket birtokoló tizenhárom gazda a törvényesen kirótt 806 gyalognap helyett 1 515 % gyalognapot dolgozott, vagyis 188,1%- ot teljesített úgy, hogy 27,3%-át négy ökörrel húzott ekével, 54,8%-át kétlo- vas fuvarral, 17,9%-át pedig gyalogmunkával végezte el. Csitárban a gyalogos robotmunka aránya valamivel kedvezőbb volt (37,1%), itt viszont a szántáshoz vették sűrűn igénybe a gazdák igaerejét (34,3%), míg a fuvaros munka aránya (28,6%) a nagylóciak terhének a felét tette ki. Mindez azt jelzi, hogy az uradalom majorságainak 1833-ban nem voltak olyan számban saját igásökrei vagy korszerű ekéi, fogatai, hogy a jobbágygazdák silány minőségű robotszántását, gyenge szekereit nélkülözni tudták volna. Pulszky Ferenc 1846-ban vette meg a szécsényi jószágot és folytatta a korszerű gazdálkodás bevezetését. Az 1851-es kimutatás szerint száztíz állandó alkalmazottat fizetett, de közülük csak egy-egy orvos, írnok és szobalány, továbbá két kertész szolgálta a kastély új birtokosainak kényelmét, vagyis a tizede gr. Forgách József szolgahadának. A majorsági gazdálkodást Tanárky Gyula inspektor négy tiszt (a főügyész, a számtartó, az ispán és a fővadász) segítségével igazgatta. A két kerület beosztása változatlan maradt: a szántóföldi növénytermesztésre, szeszfőzésre és juhászaira szakosodott szécsényi kerületben hatvanhat főt, az erdészetre és juhtenyésztésre összpontosító nagylóciban viszont csak harminchárom felügyelőt, bérest és állatgondozót alkalmaztak. 27 NML XII. 1. Szécsényi ferences Gazd. ir. Robotelszámolások, 1833. Statisztikai feldolgozásuk PÁLMÁNY Béla 1973, 260-265. 413
