Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830–1840-es években

A SZÉCSÉNYI URADALOM KÍSÉRLETE FÖLDMŰVELÉSI RENDSZERE KORSZERŰSÍTÉSÉRE AZ 1830-1840-ES ÉVEKBEN*

A XIX. század első felét hazánkban a hagyományos két- vagy háromnyomásos, időnkénti földújraosztáson alapuló határhasználati rendszer egyöntetűsége megszűnésének, illetve a földművelés és állattenyésztés magasabb rendű egymásrautaltságát megteremtő váltógazdaság „érettebb vagy éretlenebb" formái fokozatos térhódításának korszakaként jellemzi agrártörténet-írásunk.1

E változást a hagyományos földművelési rendszereknek a gabona-konjunktúra hatására megkísérelt külterjes fejlesztésének egy fokon túl óhatatlanul jelentkező leküzdhetetlen korlátái, elméletileg pedig a fejlett nyugateurópai mezőgazdasági módszereket közvetlenül az angol gyakorlatból vagy német közvetítéssel ismertető hazai szakírók - Pethe Ferenc, Mitterpa- cher Lajos, Pankl Máté, Nagyváthy János, Török János - munkássága alapozta meg.2 Követendő példaként a hazai szaksajtó is több „okszerűen kezelni indult gazdaság" leírását közölte olvasóival, így számos egykorú birtokrendezési és vetésforgómintát ismerünk.3

A szécsényi uradalom majorsági állattenyésztését e kötet másik tanulmányában mutatjuk be.4 Az alábbiakban e nagybirtokon a váltógazdasági rendszerek 1830-1840-es években megkísérelt bevezetésével és eredményeivel foglalkozunk, azzal a céllal, hogy az elméletileg kidolgozott vetésforgóminták gyakorlati megvalósításának egyik tanulságos példáját mutassuk be. Alapvető forrásunk két jövedelembecslő összeírás, amelyek 1839-ben, illetve 1851-ben készültek a szécsényi uradalomról.5

Gr. Forgách József (1763-1832), a szécsényi kastély és uradalom ura, négy megyében öt domínium birtokosa végrendeletében négy örökösnek elismert fiára hagyta egyenlő arányban felosztott vagyonát. A jogszokás szerint a legkisebbik fiú, Pál (1795-1854) kapta az atyai házat és a szécsényi bir* E tanulmány első ízben bölcsészdoktori disszertációnk (PÁLMÁNY Béla 1973) szántóföldi növénytermesztést elemző fejezetei alapján, azonos címmel és szöveggel jelent meg: MMgMK, 1988-1989, 493-518.

> SZABAD György 1957, 62.

2 A hazai agrártudomány említett úttörőiről is lásd bővebben: MAE I-III. k.

3 Összehasonlításként KUPPIS János 1841 és 1842, NÉMETH Péter 1843, SÜLÉ Sándor 1967, SZABAD György 1957, TÖRÖK János 1841 és WELLMANN Imre 1933 uradalomismertetéseit hasznosítottuk.

4 PÁLMÁNY Béla 1987,189-212.

5 NML IV. 1. h) cc) 1/1839., Forgách Pál szécsényi uradalma, és OSZKK Föl. Germ. 1266. Pulszky-leltár, Szécsény, 1851.

403