Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
A nógrádi mezővárosok és szécsény kézművestársadalma a polgári átalakulás idején (1820–1870)
Bácskai Vera és Nagy Lajos vizsgálata szerint e két oppidum nem csupán piacközpontként volt jelentős, hanem az iparosok száma és aránya tekintetében is: a mesterek és legények Losonc népességének 11,5%-át, Balassagyarmaténak pedig 7%-át tették ki, így az iparosodás e mércéje szerint előbbi város a tizedik, utóbbi pedig a harminchetedik helyre került az ország piacközpontjainak rangsorában.11 Megyei viszonylatban közepes jelentőségű kézművesközpontnak Szé- csényt (hatvankilenc iparos; 6,5%, illetve 11%) és Füleket (harminckilenc mester; 3,7%, illetve 6%) nevezhetjük, míg Gács (harmincegy opifex és időnként dolgozó iparos), Érsekvadkert és Nagyoroszi (huszonkét-huszonkét mester), valamint Divény (tizenkilenc mester) számszerűleg is kevés iparosa számára a mesterség csak az év egy részében jelentett megélhetési forrást. Ami a kézművesek arányát illeti, az 1828-as országos összeírás szerint csupán Losoncon képeztek többséget a kimutatott háztartásfők között (58%), de jelentős arányban voltak képviselve Losonctugár (45%) és Balassagyarmat (30%) nem nemes társadalmában is. Gács - mint említettük, erős kritikával kezelendő - harmincegy iparosa 27%-os arányt jelent. A tizenegy oppidum 21%-os rátájától elmaradt Szécsény (16,5%) és Fülek (17,5%) helyi társadalmának iparosodottsága, a többi mezőváros pedig - Divény (12%) kivételével - a háztartásfők legfeljebb 3-6%-ának biztosított megélhetést a kézművesiparból. A kézművesek szakma szerinti megoszlásának vizsgálata során elsősorban azt kell kiemelni, hogy a nógrádi mezővárosokban 1828-ban összesen ötven mesterség művelői dolgoztak, ami elég változatos ipari szolgáltatásokat tett lehetővé. Balassagyarmaton negyvenkét, Losoncon harmincféle mesterség művelői éltek, így e városok országos mércével „átlagos differen- ciáltságú kézműiparral" rendelkeztek.12 Szécsény a maga huszonegy szakmájával már csak „gyenge differenciáltságú" kézművesközpontnak minősül, míg a többi oppidumban mindössze öt-tizenegy mesterséget űztek. Konszenzus szerint a kézművesipari szakmákat hét iparágba szokták sorolni.13 A legjelentősebb iparág a nógrádi mezővárosokban is a bőripar volt (381 mester és legény; 44,5%), ezt a textilipar (218 iparűző; 25,5%) követte. A textil és bőr ruházati cikkek gyártása tehát az iparban foglalkoztatottak 70%-át tette ki. Az egyes mezővárosok közül Losoncon, Tugárban, Füleken, Divényben, Balassagyarmaton és Nagyorosziban a bőripar, Szécsényben és Vadkerten a textilipar vezetett. A legnépesebb szakma a csizmadiaság volt, az 1 899 ipar űző az összes mester és legény 22%-át érte el. A XVII-XVIII. században híres losonci tímáripar az 1840-es évek közepére - mint említet11 BÁCSKAI Vera - NAGY Lajos 1984, 323. (saját számítás) 12 Uo. 198-214. 13 Céhkataszter 1975 I., a jelzett helységeknél. 398
