Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)
sár olt tenyészkosokat, majd a siker láttán egy év múlva ismét tervbe vette, hogy újabb kosokat és két-háromszáz anyajuhot szerez be. „A qualitashoz nem kötünk egyéb feltételt, mint azt, hogy az anyák gyapjúszegények ne legyenek, és azt, hogy minden száz darab után legalább 5-6 darab valódi pepimére darabot nyerjünk aránylagos áron" - írta megrendelésében Heuffel János jószágigazgatónak.64 A juhgondozás módszerei vetekedtek a legfejlettebb hazai gazdaságokban alkalmazott gyakorlattal. Ügyes juhászmestereket alkalmaztak, akiket a teljesítmény alapján premizáltak, így kevés bárány hullott el, és finom, Angliában és Belgiumban „német gyapjú" néven ismert, mázsánként 20-24 font sterlingért árusított terméket nyertek. A nyíráshoz új, angol ollókat vásároltak. Miksch Ferenc Farkasalmáspusztán, Zsúny Cserbérc nevű körzetében és a szécsényi Váradvölgyben jelentősen korszerűsítette, bővítette a juhaklo- kat. A takarmányozás terén továbbra is megtartották azt a - nagyon hasznos - gyakorlatot, hogy a birkákkal is etették a pálinkaházi hulladékot. A pálinkafőzés alapanyaga egyébként megváltozott, mert immár burgonyából párolták a szeszt: októbertől áprilisig napi 150 pozsonyi mérő krumplit dolgoztak fel a Ferenczy Sámuel által vezetett, nyolc-tíz napszámost foglalkoztató üzemben, amelyhez modern felszerelést vásároltak.65 A Pulszky-uradalomról nem maradtak fenn számadások, de van egy 1851. február 4-én, illetve április 30-án készült leltár, amely részletesen összeírja és felbecsüli a gazdaság ingó és ingatlan vagyonát.66 A szabadságharcban vállalt szerepe miatt ugyanis a Flabsburg önkényuralom még 1849 végén elkobozta a forradalmi kormányban és diplomáciában fontos szerepet játszó Pulszky Ferenc összes birtokát. A jószágfelmérésre több mint egy évvel az uradalom kamarai kezelésbe vétele után került sor, de így is rámutat az 1846 és 1849 közötti gazdálkodás jellegzetességeire. A juhtenyésztés fejlettsége most is szembetűnő. Szécsényben Schöber György juhászmester és három szolgája egy öl hosszú, úgynevezett „felső", és egy kisebb, 47 öl hosszú birkaistállóban 1 927 darabos törzsnyájat tartott (45 öreg és 78 egy-kétéves kost, 1 548 öreg és 11 kétéves anyajuhot, valamint 245 ürüt). Április végére 1 286 bárány kával szaporodott meg az állomány. A cserbérci hodályban Stefán János két bojtárjával négy ürü mellett 592 kétéves jerkét gondozott. A zsúnyi birkanyájat egy 67 öl hosszú, szalmával fedett, nyílt akolban tartották, számuk február elején 279 öreg és 461 kétéves ürüből állt, tehát itt csak hizlalással foglalkoztak. Bátkapusztán a tenyésztés és az ivartalanított fiatal jószágok nevelése képezte a profilt, hiszen itt 330 öreg anyaállat mellett 525 egyéves ürüt teleltettek át. Áprilisra 275 bárány64 MMgMA III., 8068. Tanárky Gyula Heuffel J-hoz (1848). 65 PULSZKY Teréz 1850, 60-61. 66 OSZKK Föl. Germ. 1266. Pulszky-leltár, Szécsény, 1851. 388
