Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)
zsúnyi és ecsegi toklyónyájakba kerültek, amelyekben vegyesen tartottak kosokat, jerkéket és ürüket. A tenyésztésre már nem fogott öreg birkákat a szakáli, farkasalmási és szécsényi nyájakban nyírták és hizlalták, majd ha elérték a kort, innen jelölték ki a levágandó példányokat. 1835-ben a mustrabirkák közül 40-45-öt a kastély, valamint a részes munkások táplálására fordítottak, 524-et pedig a mészárosok vásároltak meg. Jochmann az állatorvoslásban tudós gazdatisztnek számított. A képzett állatorvos Jochmann alapelve volt, hogy meg kell előzni az állatbetegségeket. Főleg arra törekedett - és ezt cikkeiben másoknak is buzgón ajánlotta -, hogy a takarmányszénát és az alomszalmát szárazon tartsa, de rendszeresen adott sót, kormot és „büdöskövet" is a jószágoknak - birkáknak és szarvas- marháknak. Egyik közleményében az 1834-1835-ben, Szécsényben végzett kísérleteiről számolt be.43 A forró és száraz időben száz-száz birkával fél font sót, egy font glaubersót és fél font salétromot nyalatott, mégis, nála is kiütött a járvány. Ekkor eret vágatott és még gyakrabban adott az általa jónak vélt fenti gyógyszerekből. A birkák azonban még lázasabbak lettek és vértályog ütött ki rajtuk. A találékony és elszánt gazdatiszt ekkor új csodaszert alkalmazott: a birkák lába alatt, a máj és a lép körül két lyukat vágatott a bőrbe, és a húsba körösbogárszeszbe és babérolajba mártott rongyocskát dugott. Derék gazdánk szerint a hatás nem maradt el. Míg a szomszédok jószága halomra hullott, neki nem volt vesztesége. Hasonlóan sikeresnek mondta a bárányvér- has elleni „csalhatatlan szert", a marmancsvirág főzetéből készült port is, amely görcsoldó és gyomortisztító hatást gyakorolt.44 A derék inspektor által aláírt 1835. évi számadások azonban nem mutatnak ilyen csodálatos sikert! Az említett nyájakban tüdőrothadás, „sinlés", sárgaság, „kerengélés", himlő, meredség, csekeromlás, „motol" következtében összesen négyszáztíz birka hullott el! A zsúnyi nyájban különösen nagy volt a veszteség: októbertől decemberig himlő és meredség miatt száznegy- venkilenc kisbárány veszett el. Az 1835. január elsejei állománynak tehát pontosan a nyolcada (12,5%) esett betegség áldozatául, ami rosszabb a tatai és gesztesi uradalom veszteségénél, ahol is a 10%-ot valamivel haladta meg a juhok pusztulása.45 A tenyésztés előrehaladását jelzi, hogy immár minden nyájban „a juhok egynyírésűek lévén ... nem fejődnek, ezekből 2 054 öregebb juhoktól átalányában 2 font gyapjút" várhattak évente, míg a bárányok Szécsényben háromnegyed, Farkasalmáson pedig fél font gyapjat termeltek. Ezáltal a gyapjú minősége számottevően javult.46 « JOCHMANN Sámuel 1837/a). 44 JOCHMANN Sámuel 1837/c). 45 NML XII. 1. Szécsényi ferences gazd. ir. Juhnyájak könyvei, 1835. 46 NML IV. 1. h) cc), 1/1839., gr. Forgách Pál szécsényi uradalmának összeírása. 383
