Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)
Nagyoroszi szomszédságában fekvő Jásztelekpusztán több ezer selymes juhot tartott, de olyan középbirtokosoknak is, mint a kisterenyei Gyürky Pál és a karancssági Kubinyi Gáspár, „nagyszámú" merinói juha volt.10 Az 1820-ban alapított Nógrádi Gazdasági Egyesület a hazai gazdasági élet fejlődésének akadályait és az előrelépés lehetőségét keresve tájékozódott a birkászat megyei állapotáról, és megállapította, hogy hathatósan elő kell segíteni a juhok nemesítését, a selyemgyapjas birkák tenyésztését.11 A szécsényi uradalom is számottevően fejlesztette juhászatát az 1810-es évektől. Gr. Forgách József gazdaságában 1813. január 1-jén már öt majorsági falkát gondoztak, Szécsényben, Nógrádszakálban, Ecsegen, valamint Zsúny- és Farkasalmáspusztán, ezenkívül két „feles" nyáj is legelt. Az egyéves és idősebb birkák törzsállománya január 1-jén 3 329 darab volt. Az év folyamán 1 637 anyajuh 1 257 bárányt ellett, viszont a betegségek ismét csak óriási veszteségeket okoztak, minthogy 1 006 jószág elhullását regisztrálták! Különösen a szakáli majorsági és „feles" falkák ritkultak meg, az állomány fele (352, illetve 107 állat) után is csak a lenyúzott bőre maradt hasznosítható, így eladásra csupán 372 öreg jerke, ürü és kos került, amelyeket egy személy, a gyetvai mészáros vásárolt fel. A grófi udvartartás szükségleteire mindössze tíz kimustrált anyajuhot és harmincnégy kosbárányt metszettek le. Az év végén így 3 164 darab juhot számoltak össze.12 A fertőző betegségeket a közbirtokos földesurak egymás mellett vagy után legeltetett nyájai a füvön egymástól kapták el, hatékony megelőzés vagy gyógyszer azonban még nem volt ismeretes. A nyájak száma és az állomány nagysága az 1810-es években csökkent: 1816-1817-ben már csak négy birkafalkáról adtak számot. A juhok száma 1815. újév napján 2 829, szilveszterkor pedig 2 630 volt (megoszlásuk nem ismert), és 1819-ben is 2 728-at tett ki, vagyis a korábbi éveknél alacsonyabb szinten volt. A nyájak közül egyetlen, a szécsényi állt selymes gyapjút adó nemesített spanyol fajtából, a többiben a szomszédos földesurakkal azonos, gyengébb minőségű „közgyapjút" nyírtak. A jó minőségű, selymes finomságú, rövid szárú gyapjas fajtákat - ellentétben az évente kétszer (ősszel és tavasszal) is nyírt ősi fajta juhnyájakkal - csupán tavasszal hajtották olló alá. A selymes gyapjú aránya a hagyományoshoz képest 1814-ben még csak egy a kettőhöz volt (909 font, illetve 1 817 font közgyapjú), 1816-ban már egyenlő (821, illetve 822 font), 1818-ban azonban az első osztályú tavaszi gyapjú '0 MOCSÁRY Antal 1826, II., 29. 11 Uo. 24-25. A vármegye közgyűlésének 1053/1821. számú határozata bízta meg Prónay Jánost és Bérczy János főorvost egy „gazdálkodási egyesület" céljainak, hatáskörének kidolgozásával. 12 OL P 1882 - Forgách cs. lt. 14. t. Szécsényi uradalom, összeírások, 1813. A „feles" nyájtartás azt jelenti, hogy a juhászvállalkozó a gyapjú és a szaporulat felét leadta a földesúrnak a legeltetési jog ellenében. 373
