Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény és környéke kereskedelme és vendéglátása (1725–1848)

Gr. Forgách Pál apjától, az 1832 végén elhunyt Józseftől örökölte a szé- csényi uradalmat, a szántóföldeken részleges váltógazdaságot vezetett be. A termesztett rozs és árpa leghasznosabb értékesítése végett „új divatává" alakította át a ser- és pálinkaházat. Két „gőzkatlant" szerelt fel, a „manipuláns" az alkalmazott nyolc „segédnapszámossal" évente 225 napon át öt-öt kád szaladot párolt le. Egy-egy évben 7 875 pozsonyi mérő rozs és 843 pozsonyi mérő árpa felhasználásával 95 625 icce 32 Grejner-fokos szaladpálinkát pároltak, vagyis kb. 800-810 hektoliter szeszt.

A sörérlelő üzem évi negyven főzéssel 1 520 akó sört készített és 1 040 pozsonyi mérő malátára is szert tett. E két üzem 1833 és 1838 között évente 21 553 Pft értékben termelt szeszes italt, és ha a termelési költségeket leszámítjuk is, 6 860 Pft volt a tiszta jövedelmük. Az uradalomban ekkoriban a korcsmái tatás „domestice administráltatott" (házi kezelésben volt), és a hat év alatt összesen 3 496 akó bort 74 222 Vft 48 krajcár értékben, 3 649 akó sört 19 729 Vft 48 krajcár, 2 669 akó pálinkát 58 858 Vft 8 krajcár összegért mértek ki a kilenc csapszéken. Az italmérésből származó jövedelem 152 819 Vft 56 krajcár volt, évi átlagban 25 470 Vft, amely ezüstpénzben 10 155 Pft bevétel, ebből a korcsmárosok és az italok termelői árát leszámítva a gazdaság nyeresége 6 166 Pft, a teljes uradalmi jövedelem 7,84%-a.50

Pulszky Ferenc, aki 1846. március 29-én, 738 150 Pft-ért vásárolta meg gr. Forgách Pál jószágát, ugyancsak „nagyban" főzte a sört és a pálinkát. Utóbbi alapanyaga azonban már nem a rozs, hanem a burgonya lett. Az üzem októbertől áprilisig két „Spiritus Dampfmaschiene"-vei dolgozott és napi 8 700 m3 burgonyát dolgozott fel. A termékeket az ismét haszonbérbe adott italmérésekben értékesítették. Számuk megnőtt: Szécsényben a vendégfogadón és a vámkorcsmán kívül a Váradvölgyben épült egy korcsma, Szakáiban pedig egy új vendégfogadó. Varsányban az uradalmi, Őrhalomban, Csitárban, Rimócon, Nagylócban, Hollókőn a már régen meglevő, „közös" korcsmákon kívül a far- kasalmási pusztán - a forgalmas gyarmati út mellett - épült egy csapszék.51

III. D) Mészárszékek nyitása

A kereskedelmi élet egy másik szektora, a húsvágás és kis adagokban való kimérése szintén királyi kisebb haszonvételnek számított. Csak a földesúrnak volt joga marha, borjú, sertés és juh vágására. Élőállatként e jószágokat is értékesíthették a jobbágy és zsellér alattvalók, és nem érintette e regále a vadak, halak, szárnyasok, tej és vaj szabad árusítását sem.52 A hús árát az 1659. évi 71. törvénycikk alapján a vármegyék szigorúan limitálták. Erre

50 NML IV. 1. h) cc) 1/1839., gr. Forgách Pál szécsényi uradalmának összeírása.

51 OSZKK Fol. Gém. 1266. Pulszky-leltár, Szécsény, 1851.

52 MJLex. IV., 432., 433.

365