Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Szécsény és környéke kereskedelme és vendéglátása (1725–1848)

szárszéken és a „kisboltban" is árultak, majd 1779 táján gr. Forgách Miklós és özv. gr. Forgách Zsigmondné közösen emelte a nagy vendégfogadót, melyet cégére az „Oroszlányhoz" címzett.44 1771 és 1773 között épült a szakáli új vendégfogadó, valamint az ecsegi korcsma is. Az Oroszlányhoz címzett italmérésben a „nagymulató" helyiségen kívül két vendégszobát, istállókat, kocsiszínt is tartottak, az 1814. évi nagy tűz után pedig új zsindelytetővel fedték be, 2 000 Rft költséggel. A mai északkeleti saroktorony - akkoriban tömlöc - melletti „vámkortsmaház" már sokkal egyszerűbb, vályogfalú, zsindelyes, egy „nagy ivóból" és néhány kisebb szobából álló építmény volt.

Gr. Forgách József külön „zsidókorcsmát" és vele egy fedél alatt kóser mészárszéket, valamint „czigánykorcsmát" építtetett vályogból, zsúptetővel. A többi faluban, ha a vendégfogadó nevet is viselte az italmérés, az csak egy zsúppal fedett, két-három helyiségből álló vályogkunyhó volt, amely magában foglalta a marhavágó színt és a mészárszéket - csupán a forgalmas szakáli és a jó boráról híres ecsegi fogadók voltak igényesebb épületek. Gr. Forgách József egyébként takarékos ember volt, de ital- és húsmérések emelésére és tatarozására az 1819 előtti negyven évben 22 395 Rft-ot költött, vagyis teljes épület-beruházásainak ötödrészét.45 Ilyen jelentős befektetést csakis a nagy haszon magyarázhatott. Valóban, az összes regále közül a szeszes italok előállítására és kiárusítására vonatkozó földesúri jogokból származtak a legnagyobb bevételek.

Az uradalom borbevételei két forrásból folytak be: a majorsági szőlőkből, illetve a bordézsmákból. Mivel a Forgáchok minden községük egyházmegyéjétől haszonbérbe vették a papi dézsmaszedési jogosultságot, a jobbágyok szőlőiben termett bor ötödrésze - illetőleg kuriális jogállású szőlők esetében hetede (Szécsény és Fiollókő kuriális helységek összes, Nagylóc és Varsány új telepítésű szoléi) - illette természetbeni járadék címén az uradalmat.

Bár az uradalomnak voltak majorsági szőlőhegyei is - területük 1819-ben Szécsényben 250, Ecsegen 452 kapás -, a fontosabb minden esetben a dézs- mabevétel volt.

1765-ben gr. Forgách Zsigmond uradalomrészének borbevételei így oszlottak meg: majorságból 85 Vi akó, dézsmából 92 V* akó, melyhez a Gyöngyös környéki falvakból 263 % akó bort szállítottak, és a teljes bevételből (441 Vi akó) 277 % akónyit a korcsmákban értékesítettek. 267 Vi akó sört és 70 akó rozspálinkát állítottak elő a ser- és pálinkaházban, és adtak át az italméréseknek, melyek 2 010 Rft forgalmukkal az uradalom évi teljes kész- pénzbevételeinek (7 769 Rft) 25,9%-át biztosították.46

44 Uo., számadások, 1763; NML XII. 1. Szécsényi ferences gazdasági iratok. A szécsényi uradalom 1779. évi számadásai.

45 OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom, számadások, 1819. évi szécsényi uradalmi épületleltár és -becslés.

46 Uo., számadások, 1765.

363