Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény és környéke kereskedelme és vendéglátása (1725–1848)
Ha egyazon községben három vagy négy birtokos volt, a kör még szélesebbre tágult: Rimócon 1781-ben gr. Forgách Miklós, 1782-ben özv. gr. For- gách Zsigmondné, 1783-ban gr. Forgách József, 1784-ben a Nyáry család, 1785-ben ismét gr. Forgách Miklós élvezték a haszonvételt. Bár e használat a XIX. században is fennmaradt elvileg, a gyakorlatban mind a Forgáchok, mind a kisebb földesurak igyekeztek egymástól árendába venni a korcsmákat, hogy mindig saját italukat mérhessék ki. Egyenjogúságról persze szó sem volt. 1820-ban például Bazala Antal, gr. Forgách József kasznárja közölte a szakáli közbirtokossággal, hogy a „jövő esztendőre Méltóságos uradalmunk egy fillérrel sem többel, mint 500 [váltójfo- rintban mél tózta tott a szakáli vendégfogadót árendaképpen bötsülni". Hiába kevesellték ezt a kisebb közbirtokosok, és hiába akarták saját kezelésükbe venni a fogadót, a kasznár nem vesződött az egyezkedéssel, hanem - mint a partnerek panaszolták - „az uradalom italait a közös vendégfogadóban engedel- münk nélkül, hatalmával, erőszakkal" méretni kezdte. A tiltakozásra cinikus választ kaptak: „utilitas dominii Suprema Lex esto" - a legfőbb törvény az uradalom haszna. Elszállott szó maradt Bazala ígérete, mely szerint a következő években átengedi a bormérést a többi birtokosnak is. Mindössze az árendát emelte fel valamelyest, 600 Vft-ra. 1829-ig bizonyíthatóan a grófi uradalom italát mérték a nagy forgalmú fogadóban,38 melynek minősége a „legalávalóbb" volt, emiatt az utasok meg sem álltak a rossz hírű helynél. De a szakáli közbirtokosság egységes volt a jogait „a sáncokon kívülről" veszélyeztetőkkel szembeni fellépéskor. A faluban kuriális telken lakó nemes Urbán nemzetség maga is gyakorolni kezdte a földesúri korcsmáltatást, pedig a községi földesurak 1782-ben végrehajtott arányperének ítélete őket, mint kuriális (egytelkes) nemeseket, kizárta a haszonvételből. E hatalmaskodást megtorlandó a közbirtokosság többször is kisebb-nagyobb büntetést rótt rájuk, míg végül, 1827-ben 40 Vft kártérítés fejében az italmérésről végleg lemondtak.39 Még nagyobb szigorral léptek fel a rendi előjogokat nem élvező alattvalók italmérési „kihágásaival" szemben. Szécsény úrbéri kontraktusa engedélyezte a lakosoknak a „bor, sör pálinka korcsmát kiszabott időkig". Ezen letelepedéskor kötött kedvező szerződést azonban a földesúr igyekezett megsemmisíteni, és az urbárium kedvezőtlenebb előírásait bevezetni: megtiltotta, hogy a lakosok „tolvaj" korcsmálást és „titkos" bor- és pálinkaárulást folytassanak. A mezőváros ebbe nem nyugodott bele és a Helytartótanács előtt fellebbezett, sérelmezvén saját termésű terményei szabad eladására vonatkozó korábbi előjogának megnyirbálását. 38 Uo., levelezés a szakáli közbirtokossággal 1820. február 5., március 4., március 8. és 13. KISS Ákos 1970,199. A Setéth család árendáiról. 39 OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom, községi iratok, Szakái, 1827. július 14. Urbán István és Urbán Rozália elismervénye. 361
