Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Adatok a kézművesipari termékek és termények árucseréje történetéhez Nógrád vármegyében (1593–1731)
mesterséget űzni, az itt tartott vásárok pedig nagyszámú eladót és vásárlót vonzottak mind a királyi országrészből, mind a hódoltságból. A legfontosabb vásárhely Losonc volt már a XVII. század elején is, ahol sohasem épült királyi végház, vagy uradalmi központ funkciót betöltő, várként megerősített kastély. A városban a legrégebbi ismert céhet a szabók, posztó- nyírók, szíjgyártók és nyereggyártók közösen alapították, gr. Forgách Zsig- mond 1619. szeptember 29-én, Pozsonyban nádori pecséttel kiadott kiváltság- levele alapján. Királyi megerősítést a céhtestület 1649-ben nyert cikkelyeire.5 A református mezővárosban megtelepedett fazekasok, szám szerint nyolcán, a zólyomi bírótól és esküdtektől 1653. március 12-én kapták meg harmincöt cikkelyes kiváltságlevelüket. 1656-ban három Fülek végházában, és öt Losonc városában lakó varga jutott céhlevélhez, br. Wesselényi Ferenc nádor támogatásával. A lakatgyártó, asztalos- és kovácsmesterek kilencfőnyi testületé 1667. január 15-én füleki kollégáiktól kapták meg, „sok költséggel" a céhbeli rendtartásukat, majd Bélteky Pál, a „füleki végház vicekapitánya" írta alá és pecsételte meg a privilégiumot. A város gombkötő mesterei heten álltak össze és vásárolták meg a besztercebányaiaktól 1693. december 21-én huszonöt cikkelyre osztott kiváltságlevelüket. Végül 1722. január 27-én kilenc itt élő csizmadiamester már egyenesen az uralkodótól, III. Károly királytól, Bécsből szerezte meg céhes privilégiumát. Összesen tehát 1731-ig - amely a céhlevelek első királyi revíziójának végrehajtásával korszakzáró esztendő a nógrádi céhek történetében - hat céhtestület jött létre Losoncon, amelyben tizenegy mesterség művelői tömörültek. A losonci céhes élet fejlettsége - véleményünk szerint - nem oka, hanem következménye e felvidéki kálvinista magyar mezőváros által rendezett országos vásárok tömeges látogatottságának, fél országra kiterjedő vonzás- körzetének. Nem tudható pontosan - hiszen ilyen szabadalomlevél nem maradt fenn -, mióta tartottak vásárokat Losoncon, de az bizonyos, hogy a XIV. század első harmadában már jelentős birtokközpont, a század végén pedig tizedbegyűjtőhely volt. Belitzky János megállapítása szerint6 évszázadokon át gabonapiacokat is tartottak, ugyanis az esztergomi érsekek a természetben beszedett gabona-, bárány- és méhdézsmát itt, helyben értékesítették. Ez lehet a magyarázata annak, hogy éppen Losoncon fejlődött ki a legjelentősebb nógrádi gabonavásárhely. A szabadalmas mezőváros jelentősége a XVII. század végéig még nem volt nagyobb a szomszédos Füleknél. Ám 1682, a végvár tragikus pusztulása után a Fülek falai mögé húzódó három nemesi vármegye - Nógrád, Pest-Pilis-Solt, valamint Fleves és Külső-Szolnok - önkormányzata és a nemesség vezető cso5 A Céhkataszter 1975 II. kötete alapján a hivatkozott céhlevelek eredetiben: OL C 25 - HTT Acta mechanica, Nógrád megye 1., 1731. <’ BELITZKY János 1973, 75-76. 307
