Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

csak József maradt az ősi fészekben, Antal és Mátyás elköltözött Jobbágyiba, János pedig Szécsénybe.

Az 1760-as években Vincze Mihály egy házhelyet árendált Rimócon gr. Forgách Zsigmondtól, Vincze Péter egy belső telket használt és a „Rimócz- alja" nevű irtásért a heteddézsma mellett 16 Rft-ot is fizetett. 1839-ben is birtokoltak Forgách-tulajdont képező, de meg nem határozott nagyságú földeket a „Nemes Vincze Nemzetség" tagjai, amelyekért évi 14 Vft úrbérváltsá- got fizettek az uradalomnak.139

A família számbeli gyarapodása (1809-ben hét, 1825-ben tizenkét kétségtelen nemesnek elismert felnőtt Vincze élt Rimócon) nem járt együtt jövedelmük növekedésével, sőt ellenkezőleg: 1809-ben Vincze János (11 Ft 5 d) és Vincze József (11 Ft 70 d) a legkisebb összeggel adózó nemesek között szerepelt, bár becsült jövedelmük meghaladta a falubeli Perczéékét. 1840-ben a család tíz rimóci férfi tagja közül ketten, öreg József és János évi 37-37 Pft, ketten, Pál és György 31-31 Pft, hatan pedig egyformán 5 Pft becsült jövedelemből éltek. A Szécsénybe költözött Vincze József szabómesterként dolgozott, szőlőt (1839-ben három kapást) művelt, és jövedelme (26 Pft 30 krajcár) alapján tisztes átlagpolgár volt. Fia, Vincze Pál 1848-ban, harminchárom évesen mint saját házzal, szőlővel bíró, több legénnyel dolgozó férfiszabó jelentkezett a nemzetőrségbe.140

Galcsik Zsolt felkutatta, hogy Vincze Pál és nemes Csikány Janka fia, Gábor (Szécsény, 1852 - uo., 1879) a budapesti királyi egyetemen 1874-1875- ben három szigorlatot téve jogi doktorátust szerzett. 1876-ban sikerrel pályázott a Magyar Országos Levéltár hivataltiszti állására, és 1878-ban fogalmazóvá lépett elő. Korán megmutatta tehetségét a középkori oklevelek, a pecséttan és címertan tudományában, több tanulmánya is megjelent, de pályája kiteljesedését megakadályozta huszonnyolc éves korában, szülei házában bekövetkezett halála.141 *

IV. 10. A Kasza család

A nagylóci Kasza nemzetség ősi fészke a Rimaszombat melletti Tamásfalva volt. Forgon Mihály genealógus régi, birtokadományos nemes famíliának nevezi a Kaszákat, akik Gömörben Zádorfalva és Felsőszuhó községbe is elszármaztak. Nemességük legfőbb ékessége a címer volt, a pajzsán ágaskodó, mellső lábaival három szál rózsát tartó oroszlánnal. Kiváltságos voltukat

139 NML IV. 1. h), Acta nobilitaria, 1754-1755. évi nemesi lustra, és gr. Forgách Pál szé- csényi birtokainak összeírása (1839/1.).

140 Uo. 1809-1825. évi nemesi lustrák, és NML IV. 7. c) 6., nemesi összeírások, 1077. sz.

(1840), 1079. sz. (1845).

i« GALCSIK Zsolt 1989, 21-22.

295