Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
zadban - bérbe vehették e földeket, a szántókért 5 Rft-ot, a kaszálókért 60 Rft-ot fizetve közösen, minden esztendőben. Vállalni kellett azt is, hogy „minden birtokos gazda minden esztendőben még 16, azaz tizenhat napot gyalogul fogunk szolgálni". Vagyis a Forgách-uradalom robotolást vetett ki a tulajdonát képező földek nemes jogállású használóira is. A későbbi évtizedekben azonban mégiscsak sikerült elkerülniük, hogy a jobbágyi megalá- zottság szégyenfoltját, a robotolást viseljék. 1839-ben a „Nemes Percze Nemzetség" rimóci tagjai együttesen 16 Vft robotváltságot és évi 36 krajcárt fizettek regále fejében a korszerűsítés útjára lépett uradalom fejének, gr. Forgách Pálnak.133 A rimóci Perczék elszegényedését az 1840-es évek nemesi jövedelembecslései is alátámasztják.1341840-ben a negyvenegy Rimócon élő férfi közül a legnagyobb jövedelme öreg Percze Jánosnak volt - évi 26 Pft. Utána Percze Illés következett 11 Pft becsült jövedelemmel, 5-10 Pft-nyi bevétele öt főnek volt, harmincnégy Percze pedig jószágaiból és haszonvételeiből évi 23 krajcár (!) és 5 Pft közötti bevételre számíthatott. Ilyen elképesztő szegénység mellett kereseti lehetőséget csak napszám vállalásából, vagy nemesi előjogaik - szavazati joguk a vármegye választásain - áruba bocsátásából remélhettek. Megerősíti mindezt a kortárs Nagy Iván megjegyzése a Perczék címszavánál: „A család tagjai hivatalokat nem igen viseltek, csak ősi, csekély és osztályok által mindinkább eldarabolt birtokon éltek és mint számos tagból álló család, a megyei tisztválasztásoknál volt főleg ismeretes."135 E nógrádi tisztújítások pedig hírhedtek voltak italozástól, kardcsattogtatástól hangos légkörükről és a kor- ruptságról, arról, hogy az alispáni, szolgabírói és más választott tisztségekre pályázó jelöltek pénzen vásároltak híveket maguknak. A család Szécsénybe költözött tagjai - 1840-ben nyolc, 1845-ben hét felnőtt férfi - közül többen mesterséget tanultak ki, miáltal jövedelmeik elfogadható mértéket (19-39 Pft) ütöttek meg. 1840-ben Percze József (1845-ben 31 Pft) saját házzal és szőlőkkel bíró szatócs és varga, Percze András (1845- ben 12 Pft), továbbá Percze Boldizsár (1845-ben 12 Pft) pedig asztalosmesterek, akik szintén saját házukban éltek és szőlőket is műveltek. A Varsányba telepedett Percze Ferencné (1840-ben 20 Pft, 1845-ben 29 Pft 37 krajcár) és Percze Albert (1840-ben 25 Pft, 1845-ben 89 Pft 51 krajcár), illetve az uradalmon kívüli falvakba került családtagok megkezdték az emelkedést nemcsak a vagyoni, hanem a társadalmi ranglétrán is. Percze István 133 OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom, 1797. évi összeírás és községi iratok (Rimóc). i« NAGY Iván 1857-1865, IX., 209.; és NML IV. 7. c) 6., nemesi összeírások, 1077. sz. (1840), 1079. sz. (1845). 135 NML IV. 7. c) 6., nemesi összeírások, 1077. sz. (1840), 1079. sz. (1845). 293
