Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

magyarázza.) 1551-ben a szőlődézsmát szolgáltató negyvennégy rimóci gazda közül kilenc „Perche" nevű volt: négy János, két Bálint, továbbá Gergely, Mihály és Márton. 1596-ban az egésztelkes „Perese" Pál és a féltelkes „Peres" András jobbágyokat írták össze a faluban, 1606-ban pedig Percze Mátyás adózott.128

A család a XVII. században lett jobbágyból nemesi rendűvé. Nagy Iván akkor még meglévő oklevelek alapján azt írta, hogy Percze Demeter és testvérei, Mihály és György, elnyervén földesuraiktól, a Forgáchoktól „manu- missionalis litterae", azaz a felszabadító levelet, 1667. február 16-án I. Lipót királytól címeres nemeslevelet kaptak, amelyet az akkori zavaros idők miatt csak két év múlva hirdettek ki Nógrád vármegye közgyűlése előtt. A család egy másik tagja, Péter 1670-ben gyalogos hadnagy volt Kékkő várában. A nemességszerzők egyike, Percze György 1673-ban kötelezőlevelet írt alá arról, hogy az általa már korábban árendába vett rimóci jobbágytelek használatáért évi 1 Ft 50 dénárt és 4 pozsonyi mérő búzát fog adni. így tehát már ekkor inscriptionális birtokot tartottak.129

A török kiűzése után már se szeri, se száma a Perczékre vonatkozó adatoknak. Az 1690. évi nemesi összeírásban szerepel Farkas és Mihály neve.

A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben Percze Farkas és Miklós személyesen vett részt a nemesi felkelésben. 1709-ben az armalista Farkas 18 Ft, Miklós pedig 6 Ft rovásadót (dika) fizetett vagyona után a kuruc hadsereg fenntartására, de már nem fogtak fegyvert. 1716-ban Percze Farkasra nem kevesebb, mint 21 % dika megyei rovásadót vetettek ki vagyona (10 igásál- lat, 4 tehén, 43 juh, 15 sertés, 6 méhkas, 160 kila búza, 50 kila árpa és 40 kila zab) után. Percze Miklós hasonlóképpen jelentős vagyon tulajdonosa volt, 11 dikára becsült állatállománya és gabonája került az összeírásba. 1723-ban Percze Farkas, János és Mihály armalista nemesek, mint Rimóc három legmódosabb gazdája 16, 9, illetve 13 Vi dika megyei rovásadót fizettek, míg Miklós közepes vagyonnal rendelkezett. Farkasnak 8 ökre, 2 lova, 1 fejős- és 1 meddő tehene, 1 üszője, 65 juha, 42 öreg sertése, 16 méhkasa, 145 kila búza, 35 kila árpa és 15 kila zab vetése után vetettek ki adót - csak a személye élvezett mentességet.130

Az 1728-as országos összeírás ugyancsak utal a rimóci nemes család in- scriptiós földhasználatára: Percze Farkas, Mihály, Mátyás és János, mint „hypothecarius" - azaz zálogbirtokos nemesek - osztatlanul, közösen műveltek egy házhely (jobbágytelek) után járó 48 köböl szántóföldet és 4 szekér

128 KÁLDY-NAGY Gyula é. n., 164-166.; OL E 159 - Dézsmajegyzékek, Nógrád megye, bordézsma, 1551,1606; illetve OL E 156 U et C Fasc. 11. NH 50. (1596).

129 NAGY Iván 1857-1865, IX., 209.; OL E 159 - Dézsmajegyzékek, Nógrád megye, 37. sz. kötelezvény.

130 SZIRÁCS1K Éva 2004, 47., 60.; NML IV. 7. b) 8., dikális összeírások, 39. sz. (1709), 79. sz. (1716) és 115. sz. (1723).

291