Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
is egy egész telket birtokolt. Ekkor, 1769-ben következett be a nagy „conditio"-beli változás: Kukla János sikeresen elismertette a vármegyével nemesi származását.123 (Nagyapja és apja is András volt, az ő gyermekei János, Ferenc, Mihály és Pál.) 1770-től megjelennek Szécsényben a Márkusok (akiknek csak a ragadványnevük maradt a régi). 1772/73-ban és 1773/74-ben az armalis- ták vagyon utáni adózása során Márkus István, András és János rovattak meg 1 Vs, illetve 3A~3A dikával. 1797-ben „Márkus Pál Kukla" és Márkus Ferenc (Nagy Iván szerint Márkus János négy fia közül kettő) egyaránt fél-fél telket árendált évi 14-14 Rft cenzust fizetve. Márkus Mihály, a harmadik testvér ugyanebben az évben a Forgách-uradalom konvenciós öregbérese volt, és szántott, vetett, szekerezett a grófok szolgálatában évi 10 Rft készpénz, illetve 21 pozsonyi mérő feles búza, 2 pozsonyi mérő árpa, 20 font só, 30 font túró, ruházat (egy-egy süveg, hosszú szűr, ködmön, nadrág) és lábbeli (két pár saru és három pár bocskor) járandóságért.124 Néhány évvel később (1815,1817,1822) Márkus István az uradalom ispánja volt. Az ő fizetése már jóval magasabb, 40, majd 1822-ben 60 Rft készpénz, járandósága (4 pozsonyi mérő tiszta búza és 27 pozsonyi mérő feles búza, 2 pozsonyi mérő árpa, 12 pozsonyi mérő zab, 1 pozsonyi mérő „ázalék", azaz főzelékféleség, fél öl széna, 12 icce juhvaj, 30 font só, 30 font túró, 6 akó bor, 8 öl fa, 1 öreg sertés) mellett „szolgálati lakást" is kapott az uradalomtól (két szoba, konyha, kamra, istálló volt az 1819-ben épített vályogházban). A családnak 1809-ben nyolc, 1825-ben tizenegy felnőtt férfiú tagja élt Szécsényben, ketten pedig elköltöztek, az egyik Vácra, a másik, id. Márkus János az összeírás szerint a Selmecbányái piarista kollégium direktora volt. A hajdani nemességigazoló János négy fiának az alábbi férfi leszármazottjai éltek a XIX. század elején: 1. ifj. János, fia István, ennek fiai József és István; 2. Ferenc, két fia a Szécsényben élt Pál (1809,1825 - fiai János és Pál), illetve Mihály (az ő fia Ferenc); 3. Mihály (élt 1809-ben is, fiai János, Pál és Ferenc, jegyzékbe véve 1825-ben és 1837-ben); 4. Pál (fia István - felvéve 1825-ben és 1837-ben).125 A differenciálódás tehát két-három nemzedéken belül megmutatkozott a Márkus családon belül is, és a skála az öregbérestől, kis szőlőt, irtást művelő nemes paraszttól az uradalmi tisztig, illetve az egyházi tisztségig mozgott. A mobilitás nem csupán a feudális társadalom egyes rétegei között, hanem földrajzi értelemben is jelentkezett: a felemelkedő családok elköltöztek (pél123 NAGY Iván 1857-1865, VII. 331-333., 337.; OL P 1882 - Forgách cs. lt„ 14. t. Szécsényi uradalom, Szécsény belső telkeinek összeírása (1769), illetve NML IV. 1. h), Acta nobi- litaria, Márkus cs. ir. 124 NML IV. 7. b) 8., dikális összeírások, 444. sz. (1772-1773), 266. sz. (1773-1774); OL P 1882 - Forgách cs. lt., 14. t. Szécsényi uradalom, 1797. évi összeírás. 125 Uo., 1815-1822. évi uradalmi személyzeti lajstromok, valamint NML IV. 1. h), Acta nobilitaria, 1809-1825. évi nemesi lustra. 288
