Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

volt) inscriptióval birtokokat szereztek e faluban és Szentjakabon, és - mint viszonylag számottevő adózásuk mutatta - meglehetős jómódot értek el.107

Egy másik ága e családnak Varsányban lakott. Nagy Iván szerint108 László az 1700-as évek végén Pestről - ahová nagyapja költözött fel - telepedett vissza Varsányba, felesége, Géczy Erzsébet birtokára. Adózása (1805-ben 22 Ft 30 d a saját és 12 Ft árendált birtokok után, 1809-ben 47 Ft 45 d) alapján ő, majd fia, Ferenc (1840-ben 402 Ft 4 krajcár, 1845-ben 602 Ft 21 krajcár) és unokája, Ferenc (1840-ben 87 Ft 18 krajcár) éves becsült jövedelmei az uradalom helyiségeiben élt nemesség „benepossessionatus" rétegébe sorolják a famíliát.

A Szécsényben élő családtagok viszont jóval szerényebb vagyont szereztek maguknak a XIX. század első felében. 1839-ben Nagy Ferenc özvegye csupán egy tehenet és négy kapás szőlőt bírt, fia, János pedig kereskedő volt és egy tehenet, tizenkét kapás szőlőt, hat méhkast írtak össze nála. Nagy János éves jövedelmét 1840-ben 31 Ft-ra, 1845-ben 62 Ft-ra becsülték, 1848-ban ő volt a mezőváros hadnagya.109

A harmadik Nagy nemzetség, amelynek Nagy Iván szerint tagjai éltek Szécsényben, vilkei eredetű.110 A nemességet szerző, gr. Forgách Adám gá- csi uradalmának alávetett Nagy Márton jobbágyot földesura 1676. augusztus 9-én manumissionális levélben felmentette a jobbágyságtól, majd 1679. augusztus 5-én keltezett címereslevelében I. Lipót megnemesítette, és ezt a következő évben, Füleken ki is hirdették. Vükéről Márton unokája, Antal, és ennek fia, Antal (1755) Nagy Iván szerint Szécsénybe települtek, más családtagok viszont csakúgy Pösténybe és Szécsénykovácsiba költöztek, mint kor- ponai Nagy Mihály nemzetségének egyes tagjai. Megint mások a Pest megyei Versegre kerültek.

Nagy Iván - főleg a korponai és a vilkei Nagyok vonatkozásában - minden törekvése ellenére meglehetősen hiányos leszármazási táblákat tudott összeállítani, így nem oldható meg hiánytalanul az 1754/1755. évi nemesi lustrában szereplő szécsényi járásbeli Nagyok azonosítása (István, „La- bancz" István, „Benyicz" Sándor, egy másik Sándor, János, Mihály és András). Az 1809. évi nemességi lajstromban szereplő Nagy Gáspárt és Ambrust - utóbbi József nevű fia Endrefalván, Ferenc pedig Nagybárkányban volt kántor - éppúgy nem lehet azonosítani, mint ahogy itt nem is szerepelnek egy negyedik család adatai. Pedig Tenki Nagy Mihály (említve az 1809-es és

107 NML IV. 7. b), dikális összeírások, 22. sz. (1698), 39. sz. (1709), és NML IV. 7. c) 6., nemesi összeírások, 1067. sz. (1809), 1077. sz. (1840), 1079. sz. (1845), valamint NAGY Iván 1857-1865, VII., 59-60.

it» NAGY Iván 1857-1865, VII., 62-63.

uw NML IV. 7. c) 6., nemesi összeírások, 1067. sz. (1809), 1077. sz. (1840), 1079. sz. (1845), és BELITZKY János 1980.

no NAGY Iván 1857-1865, VII., 62-63.

283