Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

mességi lustra a Szécsényi járásban csak hat felnőtt Balás nevű urat tüntetett fel, 1809-ben az uradalom helységeiben Sipeken tizenöt, Rimócon hat, Lóc (ma Nagylóc) községben öt, Varsányban és Hollókőn kettő-kettő, összesen tehát harminc Balást írtak össze. 1825-ben Sipeken tizennyolc, Rimócon tizenkettő, Lócban öt, Hollókőn négy, Varsányban két Balás atyafi lakott és birtokolt. (Megjegyzik, hogy Herencsénybe kettő, Becskére, Legéndre és Szi- rákra egy-egy, a távoli Nagyváradra egy, lengyel földre pedig ugyancsak egy fő költözött.)

1845-ben Nógrád megyében 84 Balás élt - ebből 31 az uradalom 5 helységében (Sipek, Varsány, Rimóc, Lóc, Hollókő), 53 pedig 16 egyéb faluban (Szentivánban 17, Becskén 9, Legénden 7, Alsószécsénkében 6 stb.). Legtöbbjük előneve szerint sipeki leszármazott, csak három szentiváni Balás úrnak volt monostori a praedicatuma.89

Az 1840-ben és 1845-ben készült nemesi birtokösszeírásokban a Balás nemzetség tagjainak országgyűlési költség-hozzájárulási összegeit a 15. számú táblázat mutatja be, szemléletesen bizonyítva, hogy 1848-ra már egyetlen nemzetségen belül is mennyire előrehaladott volt a vagyoni differenciálódás.

Míg legidősebb Balás Istvánnak 5 úrbéres zsellére, 70 magyar hold szántóföldi vetése, 50 kaszás rétje, 26 kapás szőlője, 122 magyar hold erdeje volt, és a regálék (kocsma és malom) 32 Ft-ot profitáltak, így esztendei összjövedelmét sipeki jószágai után 581 Pft-ra becsülték, addig a család másik ágából származó legifjabb Balás Istvánnak csupán 18 Pft becsült évi jövedelme volt egy magyar hold szántóföldet, egy kaszás rétet és egy kapás szőlőt kitevő törpebirtokából. Ez nyilván elégtelen volt egy család vagy egyetlen személy eltartására, így - a zsellérekhez hasonlóan - kétkezi munkát kellett végeznie.

Az egykorú források csak ritkán adnak lehetőséget arra, hogy megismerjük egy-egy kisebb birtokos nemes jószágainak gazdasági szerkezetét. A 15. számú táblázatban is szereplő, 1819-1825 között a váci piarista gimnázium hat osztályát elvégzett Balás Anzelm (*1810) esetében mégis módunk van erre.90 1840-ben a diétái költségek kivetési lajstroma szerint Anzelm úrnak jövedelmei származtak Sipek (64 Pft), Varsány (61 Pft 56 krajcár), Kutas (96 Pft 46 krajcár) és Karancskeszi (45 Pft) községekből - ez összesen 267 Pft 42 krajcár. 1845-ben Sipeken 2 zsellére, 16 magyar hold bevetett szántóföldje, 4 kaszás rétje, 16 magyar hold erdeje és 20 Pft királyi kisebb haszonvételből eredő bevétele összesen 105 Pft 7 krajcárt jövedelmezett, és egyéb falvakból

89 NML IV. 7. c) 6., 1077. sz. nemesi összeírás (1840), és 1079. sz. nemesi összeírás (1845).

90 NML IV. 1. h), Acta nobilitaria, 1846/7., Balás Anzelm úr sipeki, varsányi és legéndi birtokainak összeírása. Bizonyos eltérés itt is van a forrás és a saját számításaink között. Az összeírok - nem tudni, mi okból - nem számították be a legéndi jobbágyi járadékok bevételeit, és találtunk számítási hibákat is. A forrás szerint a legéndi jövedelmek 931 Vft-ot, a sipekiek 967 Vft 30 krajcárt, a varsányiak szolgáltatásai pedig 1 118 Vft 30 krajcárt tettek ki, így a három birtok összjövedelmét 3 017 Vft-ra számították.

272