Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
I. Istvánnak Imre nevű fiától való unokája, II. Mihály ugyancsak elköltözött Sipekről, 1761 és 1786 között Tokajban kamarai ügyész volt. Az ő fiai közül Károly 1790-ben Borsodban aljegyző és ügyvéd, 1797 után kincstári ügyvéd lett Nagyváradon, János Nepomuk (1806) lovas kapitány pedig Galíciába nősült, neje gr. Trembinska Angelika lett. Károly fiai közül az 1835 körül nemessége igazolását kérő László is Galíciába szakadt, Ágoston (1803-1861) 1824 végén országos ügyvédi vizsgát tett, több vármegye tábla- bírája lett, az 1830-as évektől 1848-ig Budán, a magyar udvari kamaránál fogalmazó, 1849-ben a független magyar kormány biztosaként működött. A család másik, úgynevezett Gergely-ága is bővelkedett tanult és jeles férfiakban. Ferenc a Rétsági járás szolgabírája, Imre váci ügyvéd volt. A Selmecbányái akadémián tanult erdészek, bányamérnökök közül is kiemelkedik Zsigmond (Arad, 1808 - Bécs, 1892), a kamara oravicai bánya-főigazgatója, és fia, Balás Árpád (Oravica, 1840 - Budapest, 1905), aki az agrár- tudományoknak szentelte az életét. A magyaróvári gazdasági, majd a sel- meci bányaakadémiák elvégzése után tanári pályára lépett, Keszthelyen, majd Óváron lett professzor. Az ő nevéhez fűződik az 1896. évi millenniumi kiállítás mezőgazdasági pavilonjának a rendezése, 1897-ben pedig kinevezték a Magyar Mezőgazdasági Múzeum első főigazgatójának. Vezetésével épült fel a városligeti Vajdahunyadvár.85 Jeles ember volt Sándor kincstári ügyész fia, Márton (Arad, 1806 - uo., 1893), aki 1848 előtt, huszonhárom éves katonai pályáján a századosságig vitte, 1848/49-ben a Bácskában zászlóalj parancsnok honvéd őrnagyként a szerb felkelők ellen harcolt.86 A birtokos nemes ág tagjai előtt tehát - ha megfelelő tanulmányokat folytattak - megnyíltak a kormányszékek, vármegyei hivatalok és a hadsereg tiszti állásai is. A nemzetség többsége azonban nem vitte ilyen sokra. Sipeken, majd a szomszédos, később - már a XIX. században - Nógrád egyéb helységeiben találtak szerény megélhetést maguknak és családjuknak, általában mint a For- gách grófok lekötelezettjei. Balás Imre Rimócon árendába vette a „Mlinár-fé- le" fél házhelyet, és egy pálinkafőző üst használati jogával együtt 1781-ben 14 Ft-ot, 1783-ban 15 Ft-ot fizetett érte gr. Forgách Miklós uradalmának. Ugyanezekben az években Lóc községben nemes Balás Tamás egy egész puszta telket (deserta sessio) művelt egy kisebb kenderfölddel együtt, évi 24 Ft ellenében. 1797-ben a gr. Forgách József által immár egyedül birtokolt uradalom jobbágytelkei közül Sipeken Balás Sándor és Balás János egy-egy házhelyet árendáltak évi 30-30 Ft ellenében, megváltva ezen összeggel a robotkötelegyűlések „lajstromai" Temes vármegye követeként jelölik. Országgyűlési Könyvtár, Parlamenti Gyűjtemény. 85 MÁÉ 1987, A-H, 89-93. 86 BON A Gábor 1983. 270
