Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

címeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól, és az armálist Heves vármegyében hirdették ki, 1634. szeptember 13-án.73

Egy másik „Nemesi Évkönyv" szerint74 a család armálisát Bécsben, 1635. február 25-én állították ki Balás Gergely, felesége, Katalin, és fia, Mihály, továbbá testvére, György, és neje, Dorottya, illetve Lukács és hitvese, Orsolya részére, és Nógrád vármegye nemesi közgyűlésén, 1636. február 11-én hirdették ki. Az utóbbi munka azt állítja, hogy a Balás család ősi birtoka a Pest megyei Zsidó község volt, amelyet elcseréltek Sipekkel, nádori adományt szerezve három nógrádi községre, Sipekre, Legéndre és Bodonyra. Arról, hogy ez a csere mikor történt, nem szólt a szerző. Erős a gyanúnk, hogy ezt a szépített származást a család dzsentrik közé emelkedett tagjai a XIX. és XX. század fordulóján rendelték meg, mivel a források alapján sokkal valószínűbb, hogy a Balások is pénzen szerezték meg a nemesi címereslevelet, sok más gazdag jobbágycsaládhoz hasonlóan.

A kérdést a család új történetírója, Balás Kristóf 1992-ben és 2005-ben megjelent munkái oldották meg.75 Sikerült megszereznie Balás Gergely, hitvese, Dorottya, fia, Mihály, testvére, György, annak neje, Katalin, fia, Lukács, és annak felesége, Orsolya 1635. február végén kelt, a bécsi magyar királyi udvari kancelláriához benyújtott címerkérelmező levelét, amelyen Fe- rencffy Lőrinc kancelláriai titkár hitelesítése s a kérelmezett „griffes, kardos, rózsás" címer rajza is látható.

Kutatásai szerint két különböző eredetű Balás családról van szó, az egyik a nógrádi Sipeken, a másik a hevesi Szentdomonkoson élt.

Illéssy János a Nagy Iván Családtörténeti Értesítőben közölte a Heves vármegye levéltárában általa felkutatott nemesi címerlevelek jegyzékét, köztük az 1634-es, Balás Máténak és családjának kibocsátottat, és azt „sipe- ki"-ként jelezte. A genealógiai szakirodalom a tekintélyes tudós megállapítását átvette, és a két családot egyaránt „sipeki" előnévvel tartotta számon.

Valójában - mint azt a jeles palóckutató, Bakó Ferenc megállapította76 - 1634-ben Bikki János, Szentdomonkos birtokosa szabadította fel jobbágyát, Balás Mátét és családját, majd támogatta törekvésüket az udvari kancelláriánál a nemesi rendbe emelkedésre. Címerük mesteralakja az ágaskodó, két- farkú oroszlán, jobbjában a karddal. E Balás családnak tehát a névrokonságon kívül nincs köze a sipekiekhez.

Ellenben az 1740-es években a hevesi Pusztamonostoron megjelent Balások bizonyosan sipeki eredetűek, a „monostori" praedicatumot már csak a nógrádi Cserhát völgyében, Szentivánba való visszatelepülésük után, a XIX.

73 ANDRÁSSY Gyula 1913, 23.

74 MNZs Ncs 1905,15-20.

75 BALÁS Kristóf 1992, 9-17.; uő: A sipeki Balás család 2005-2008 (szerzői sokszorosítás).

76 BAKÓ Ferenc 1981.

266