Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
Péchy Petronella örökölte. Petronella asszonynak így csak Sipeken 385 Pft becsült jövedelme volt 8 házas zsellére, 73 magyar hold szántója, 32 kaszás rétje, 5 kapás dézsmaszőlője és erdőhányada után. Hasonlóképpen öröklődött Navarra Ferenc, Bazala Antal és a pesti piaristáknál tanult Laluhay János (született Vácott, 1770-ben) számtartók, illetve kulcsárok örököseire is az inscriptio, ezért 1851-ben, miután Pulszky Ferenc- től a szabadságharcban vállalt szerepe miatt a Habsburg önkényuralom elkobozta a szécsényi uradalmat, leszármazottjaik a kincstártól kérték haszonbérszerződésük kártérítését, illetve haszonbérük, járandóságaik kiegyenlítését.56 Az inscriptiós birtokátruházásokban két figyelemre méltó mozzanatot látunk. Az egyik az, hogy ilyen későn, a XIX. század első évtizedeiben is sor került új inscriptiók létesítésére, amiről az eddigi szakirodalomban nem találtunk említést. Mindazonáltal nem mondható ez példátlannak, mert - így Kacskovics Károly (korábban br. Balassa Sándor tulajdonában volt) balassagyarmati két telke és Tihanyi Ferenc hétszemélynök nagyzelei Boros-féle birtoka esetében - többször is említést találtunk inscriptióktól, melyeket harminckét évre, zálogösszegek ellenében, a kiválthatóság jogának fenntartásával ruháztak át a földesurak mezővárosi polgárokra, armalista nemesekre.57 A másik, még inkább figyelemre méltó körülmény az, hogy az inscriptio élvezői közül többen - így Haynald István, Massza Alajos, Szojka Sámuel, Laluhay János - honoráciorok voltak, vagyis nem nemes értelmiségiek (uradalmi tisztek, orvosok stb.). Mivel Werbőczy a nemesek és a kollektíván nemeseknek számító szabad királyi városok birtokbírhatását ismerte csak el és nemesi javat nem nemesek 1844-ig nem szerezhettek, a honoráciorok in- scriptio-birtoklásai rést ütöttek a feudális földbirtok-monopólium elvén, mert a „tisztes rendűek" végső soron az adóköteles, „rusticus" tömeghez tartoztak, ahová a jobbágyok, zsellérek is, csupán tanultságuk révén élveztek külön elbírálást. Mégis, inscriptiójuk nemesi jószág „ideiglenes" átruházását jelentette számukra, és ez a tény rést ütött az ősi előjogok bástyáján. A nemesség vagyoni rétegződésének feltárására a szatmári békétől a napóleoni háborúk végéig eltelt évszázad során is a rendkívüli hadisegélyek (sub- sidiumok) kivetésekor készült jövedelembecslések nyújtanak módot. (Mint láttuk, 1541-től 1687-ig a török elleni védelem okán is sokszor kivetették.) A magyar nemesi rendek az 1715. évi 8. törvénycikkel egyrészt továbbra is kötelességüknek tartották, hogy az ország védelmére saját költségükön katonáskodni, személyesen felkelni tartoznak, másrészt viszont elismerték, hogy csupán a nemesi felkelésekkel az országot nem lehet kellőképpen megvédeni, szükség van az állandó hadsereg fenntartására, és a költségek fedezésére adó56 OSZKK Föl. Germ. 1266. Pulszky-leltár, Szécsény, 1851. 57 Kacskovics Károly birtokainak összeírása: NML IV. 1. h), Acta nobilitaria 1847/3.; Tihanyi Ferencé uo. 1833/6. 249
