Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Hol épült fel Sztrahora vára? – A Kacsics nemzetség Illés-ága XIII. századi várépítései és XIV. század eleji történetük néhány kérdéséről
kosa. Három fia közül az 1240 előtt a füleki Falkos által megölt Mihály és a Karácsonyi által még külön ágba sorolt Simon, a salgói vár birtokosainak őse mostani témánkban érdektelen. Csak az 1246 és 1271 között írt oklevelekben élő személyként szereplő Péter fontos, aki - mint azt Karácsonyi János tisztázta - 1246-ban Tarjánban, 1265-ben Bárkány szomszédságában említett birtokos, 1271-ben pedig békéltető volt nemzetsége másik ágának, Falkos fiainak osztozkodásánál.19 Mégis érdemes egy kissé bővebben elidőznünk a két utóbbi oklevél tartalmánál, mert érdekes és témánk szempontjából is fontos ismereteket lehet kihámozni belőlük. 1264-ben - IV. Béla és fia, István ifjabb király harcai közepette - a nógrádi nemesség a keleti országrész urát, Istvánt támogatta, ám a Zách nembeli Jób pécsi püspök az apa híveivel szemben feladta Ágasvárat. A leendő V. István seregei azonban rövidesen visszafoglalták az ostrom után lerombolt várat, és 500 márkás, nagy költséggel helyreállították azt. Ezután az ifjabb uralkodó 1265-ben egyik hívének, a Rátót nembeli néhai Domokos fiának, Istvánnak, felesége főasztalnokmesterének adományozta Ágas várát (castrum Ágas) a tartozékát képező három faluval, Kutasóval (Kuthasou), Bárkánnyal (Barkan) és Tarral (Thor), valamint a pásztói monostor kegyuraságával együtt.20 Az oklevél - viszonylag részletesen - leírja a három község határait is, amelyek közül Kutasó azért fontos, mivel északra közvetlen szomszédja - az alább tárgyalandó 1327-es határjárásban így szerepel is - Hollókőnek, valamint Sztrahora feltételezett helyének. Nos, az 1265-ös adománylevél leírja „terra Kuthasou" határjeleit - métáit -, kezdve a keleti szomszéddal, Tóiddal, amely „Purewys" Benedek földje volt, majd a hegyeket, völgyeket és „Told Potoka"-t követve Szentivánig (Scenti- van) jut, és erdőkön át elér a „Sornyahegy"-hez, ahol megkezdődik a közös határ Márton comes fia István comes „Chipeg" (Nógrádsipek) nevű földjével, amely Iwanch (más olvasás szerint „Joach") földjével folytatódik. Ezután említi a „Benke erestewene" melletti „potok"-ot és a felette magasodó bércet (Byrch), és hamarosan eljut a mai Bokor (Bukuth vagy Bukuch) falut Kutasóval összekötő úthoz. Ezt követően a „Berchy Galambuk" felé fordultak a határjárók, innen leereszkedtek az „Olompotok" völgyébe és elfordultak a „Re- kette-kerew" felé, ahol véget ért a szomszédság az említett Márton fia István földjével, vagyis Sipekkel (terra Chipeg), és ettől kezdve a határos birtokos Csák fia János (Joannes filius Chak) lett, akinek a földjein - köztük egy „Var- erdeu" nevű hegyen (talán Ecseg vára létének bizonyítéka) - át visszajutottak kiindulópontjukhoz, a „Told Potoka" mellett kitűzött métához. Mindebből azt a következtetést kell levonni, hogy a határjárás időpontjában, 1265-ben Kutasó észak felől csupán a lakatlan Sipek földjeivel, erdeivel 19 KARÁCSONYI János 1901, II., 273. 20 FEJÉR 1829, 289-294. Regesztáját közli SZENTPÉTERY 1923, II., 1840. reg. 24
