Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

Végül inscriptiót kapott Beke Imre tiszttartó is, aki előbb gr. Forgách József mándoki uradalmában szolgált, majd Szécsényben, ahol 1809-től jó negyedszázadon át látta el e hivatalát. Ő volt a szécsényi uradalomban a gazdálkodás lelke, a majorsági munkák irányítója, a jobbágyi járadékok behajtásáért, a regálék haszonbérletéért és ezer más ügyért felelős tiszt. Egy élet szolgálatát méltányolta nála a szécsényi 98 14 kát. h. nagyságú inscriptióval gr. Forgách József. Nemes volt, őse a Zala megyei Bekeházáról Győr megyébe költözött. Neki is voltak egyéb birtokai Csalárban, valószínűleg ismeretlen nevű neje hozományaként.

Halála után kisebbik fia, Gábor (Csalár, 1809 - uo., 1879), megtartotta a jószágot. Háromszor nősült, tizennégy gyermeke született. Egerben 1826- 1828 között végezte el a jogot, 1830 nyarán Pesten ügyvédi vizsgát tett, majd az ifjabb szécsényi földesurat, gr. Forgách Istvánt képviselte távollétében az 1830. évi országgyűlésen. Közpályáját Nógrád vármegyénél futotta be: 1830. augusztus 5-én tiszteletbeli alügyész lett, a következő tisztújításokon, 1832. július 18-án losonci járási aladószedővé választották, majd 1836. június 20- 21-én ugyanerre a tisztségre került a Szécsényi járásban. Az 1839. május 7- 8-ai restauráció során vármegyei számvevő lett, de 1840. április 8-án lemondott, ekkor táblabíróvá nevezték ki.

Tapasztalt uradalmi tiszt fia lévén, Beke Gábor a fejlesztések híve volt. A kortársak szerint okosan gazdálkodott.53 Bár a szécsényi határ tagosítatlan volta és szerény anyagi helyzete miatt okszerű földművelésre nem gondolhatott, 1825-tól 513-529 „egynyírésű", finomgyapjas, „középszerű", német fajta birkát tartott. A tagosítatlanság és saját tőke hiányában nehezen boldogult. (Gondjairól e kötetben az uradalom állattenyésztéséről szóló tanulmányban részletesebben szólunk.) Önálló gazdálkodásra élete végén, a tagosítások befejeztével lett módja. Albert fiával birtokába került a Hollókő és Zsúnypuszta határától délre fekvő Kozicska-, magyarul Csontorokpuszta, ahol a juhászatot űzhette.

Birtokai becsült éves jövedelme 1840-ben az alábbi volt:

Szécsény

440 Pft 30 krajcár

Ecseg

130 Pft

Megy er

95 Pft 53 krajcár

Összesen

666 Pft 23 krajcár

Ehhez még vármegyei hivatala után mintegy 130 Pft honorárium járt. Az 1845. évi nemesi jövedelembecslés szerint ennél is több, 1 115 Pft 24 krajcár53 BEKE Gábor 1843. Cikkéről e kötet „A szécsényi uradalom állattenyésztése (1797-1851)" című tanulmányában is szó esik. NML IV. 7. c) 6., 1077. sz. nemesi összeírás (1840). A Beke családra: OSZKK Oct. Germ. 286., 5-6.; BOROVSZKY Samu 1911, 590.; NAGY Iván 1857-1865, Pótlék, 122-123.; KEMPELEN Béla II.; OSZK Filmtár, Gyászjelentések, Beke.

247