Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
és a telkével együtt kuriális nemessé lett szakáli Urbán család is. Katonai érdemeiért kapott nemesi kiváltságokat a füleki Nagy és a pöstényi Nagy família egyik őse is. A genealógiai irodalom nem ismeri a Szécsény melletti Lóc faluba telepedett Kasza család nemességszerzésének körülményeit, de Nógrádban nem voltak saját nemesi birtokaik. A XVIII. században a tömeges nemesítések lassan véget értek. Az alább tárgyalt tizenhat Szécsény környéki nemzetség közül csak kettő szerzett ar- málist ebben az évszázadban: a győri polgárszülőktől származó Velenczey Mihály 1714-ben „hűségéért és állhatatosságáért" részesült III. Károlytól nemesség-adományozásban, míg a szécsényi Gonda János 1760-ban gyermekei kellő neveltetésének biztosítására hivatkozva kért és kapott kiváltságokat.33 Különösen érdekes a Márkus és a Szeles famíliák nemességszerzésének a módja. Kukla János gazdag szécsényi parasztember 1769-ben keresztülvitte, hogy a vármegye igazoltnak fogadja el a nemes Márkus családtól való leszármazását. Hasonlóképpen a lóci Szelesek is a Forgách grófok egyszerű jobbágyai voltak a XVIII. században, és csak 1798-ban ismerte el Nógrád vármegye is a népes „had" nemességét, miután a Pest megyébe és Erdélybe költözött tagjai már mind igazolt nemesek voltak. Kempelen Béla szerint a címerük egy zöld udvarban kardot villogtató, száguldó lovas vitézt ábrázol, és a jelmondat: „Pro Rege eiusque imperio vincere aut móri pulchrum et decorum est", azaz „Szép és dicső a Királyért és birodalmáért győzni vagy meghalni". Ezzel csak az a tény volt ellentétben, hogy a család Nagy Iván megfogalmazása szerint „igen középmódú állapotban él, főleg Lóczban".34 III. Az uradalom köznemességének társadalmi és vagyoni-jövedelmi viszonyai a török kiűzésétől 1848-ig Az 1690-es évektől 1848-ig terjedő másfél évszázados békés korszakból rengeteg adat gyűjthető össze az uradalom helységeiben élt vagy birtokos köznemességre vonatkozó egykorú forrásokból - így a vármegye közgyűlési irataiból, a Forgách család levéltárából -, valamint a genealógiai irodalomból. Mindazonáltal korántsem egyszerű feladat a kiváltságokat élvező nemes urak társadalmi, jogi és vagyoni viszonyainak vagy puszta számának a feltárása. A nemesség rétegződését e korszakban is elsősorban a vagyonuk, éves jövedelmük alapján időnként kivetett - rendkívüli segélynek vagy hozzájárulásnak nevezett - adók összeírásai alapján lehet feltárni, de a puszta számadatok sorát a legkülönbözőbb megyei, uradalmi iratok szórványos utalásaiból lehet csak élettel tölteni. 33 Királyi Könyvek 1527-1867, Velenczey család: XXX. 397., Gonda család: XLV. 530. 34 KEMPELEN Béla 1931, X., 88.; NAGY Iván 1857-1865, X„ 589. 231
