Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
rom legfőbb forrásából kettő: a paraszti járadékok (a pénzbeli cenzus, a termények kilencede és a robot), valamint a királyi kisebb haszonvételek (kocsmák, malmok, mészárszékek, vámok stb.) haszna a jobbágytelkek számaránya szerint volt több, vagy kevesebb. A harmadik lehetséges bevételi forrás a majorsági gazdálkodásból eredhet, azonban a török előtti időkből egyetlen allódiumra való utalást ismerünk a forrásokból Nógrádban - és ez éppen egy szécsényi régi majorház.10 Nem kizárt, hogy a megye más uradalmi központjaiban is műveltek majorsági földeket - így a Balassák Gyarmaton és Kékkőn, Ráskai István füleki vára közelében -, azonban ezek árutermelést semmiképpen sem folytattak, a kisebb földesuraknak pedig legfeljebb a kúriájuk tartozékát képező telek- nyi nagyságú szántóik, rétjeik lehettek. így tehát az allodiális gazdálkodás csekély jövedelmei nem vethetők össze a parasztok járadékaival és a királyi kisebb haszonvételekkel. A jobbágyok száma jól érzékelteti a nemesség vagyoni-társadalmi rétegződését, az egyes rétegek számarányát. Az 1542. évi Nógrád vármegyei adólajstromot azért választottuk a feldolgozás alapjának, mert Bártfai Szabó László a nehezen olvasható forrást teljes egészében közreadta,11 másrészt ebben az évben még viszonylag békebeli állapotokat rögzíthettek a rovásolók. Néhány évvel később a megye állandó hadszíntér lett és túlnyomóvá vált a pauper, vagyis vagyontalanná vált, és a deserta, azaz a volt jobbágyok által elhagyott telkek száma. Megnehezítette az adójegyzék adatainak statisztikai összesítését a forrás alig áttekinthető, szétaprózott volta mellett az is, hogy a restans - ki nem fizetett - telkek földesúri hovatartozása a legtöbbször nem állapítható meg, azonban a nemesség vagyoni rétegződését a hozzávetőleges arányok is jól szemléltetik. A megyében összesítésünk szerint 3 326 lakott jobbágyportát, továbbá 279 szegény (pauper) és 263 puszta (deserta) telket vettek lajstromba a rovásolók. Itt kell tisztáznunk, hogy a forrásban a porta adóegység, amely után a földesurak az örökbecsű hatvanadrészét (sexagesima) fizették, valójában hány jobbágyháztartást vagy telket (házhelyet) is jelent. Ez a kérdés évtizedek óta vitatott témája a magyar történetírásnak. Az általános tendencia az, hogy Mátyás király uralkodása után a „porta", mint állami adózási egység, 10 OL E 156 U et C Fasc. 11. N° 50. A szécsényi uradalom összeírása, 1596. A forrás feldolgozása: BELITZKY János 1980, 297-356. A majorsági gazdálkodás országosan sem volt jelentős a Mohács utáni évtizedekben, és nem az allodiális birtokon, hanem a telkek számán nyugodott a régi uralkodó osztályok vagyonossága - erre a megállapításra jutott klasszikus tanulmányában ACSÁDY Ignác (1890, 7.) is. 11 BÁRTFAI SZABÓ László 1911,1., 623-657. A forrásközlést idézte: BELITZKY János 1981, 85. Meg kell jegyeznünk, hogy BÁRTFAI forrásközlésében több hibát találhatunk. így a „p" rövidítést nagy tévedésként „portio" szóval oldja fel, jóllehet nyilvánvalóan „porta" egységekről van szó, néhol a helynevek feloldása is téves, és a portaszámoknál sem olvasta ki jól a félportákat. Emiatt az uradalom községeire vonatkozó adatokat az eredeti forrásban is megnéztük: OL E 158 - Portaösszeírások, Nógrád megye, 1542. 216
