Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)
Az uradalom központjában, Szécsényben, és a hozzá tartozó falvakban élő vagy birtokoló köznemességről legkorábban az 1540-es évekből nyerhető átfogó kép. A Buda elestével végveszélybe került ország nemesi rendjei rendkívüli intézkedésekre szánták rá magukat a török ellen való védekezés hatékonyabbá tétele érdekében. Az 1542. évi besztercebányai országgyűlésen elfogadott 26. törvénycikk kimondta, hogy - mivel az ország fennmaradása csak a legterhesebb költségek és fáradságok vállalása árán lehetséges - összeírás alapján kivétel nélkül minden jobbágyporta és telek után egy forint hadisegélyt (subsidium unius floreni) kell fizetni adóként a parasztoknak. Csupán a legszegényebbeket - például akiknek leégett a háza - volt szabad kihagyni az összeírásból.7 Az ugyanabban az évben Pozsonyban tartott diétán hozott 1542. évi 8. törvénycikk ismét kivetette a rendkívüli hadiadót, és ezúttal a rendek saját magukra nézve is kimondták az adófizetést. A törvény szerint a földesurak házzal bíró jobbágyait úgynevezett örökbecsű (aestimatio perennalis) szerint fel kell becsülni, mégpedig úgy, hogy egy colonus örökbecsűje - vagyis az általa szolgáltatott járadékok „közbecsü" (aestimatio communis) szerinti értékének tízszerese - 40 Ft-ot ér, és ennek hatvanadrészét a birtokos nemeseknek a saját zsebükből (ex propria bursa), jobbágyaik megterhelése nélkül kell megadni és a török elleni hadjáratra fordítani. Ezt az adót hatvanadnak (sexagesima) nevezték, és a fenti számítás szerint minden jobbágytelek után 67 dénárt tett ki. Adót vetettek ki az egytelkes nemesek (nobiles unius sessi- onis) ingóságainak - így az arany- és ezüstneműek, a készpénz, a gabona, bor, marhák értékének - hatvanadrészére, illetve telkeire is, egész telek után 50 dénár összegben. A plébánosok jövedelmeik tizedrészét fizették.8 Ilyen adózásra a későbbi korokban még többször sor került. A rendkívüli hadisegély nógrádi kivetési regesztrumai először 1542-ből, majd még több esztendőből (1544,1545,1548,1567) is fennmaradtak. Ez lehetővé teszi a birtokos és egytelkes nemesség személyi összetételének, birtokainak és vagyoni rétegződésének a megállapítását.9 A földesurak joghatósága alá tartozó jobbágyporták számával ebben az időben egyenes arányban állt a nemesi birtok jövedelme, mivel bevételeinek há7 Hasonló, egyforintos hadisegélyt már az 1527. évi 8. törvénycikk és az 1536. évi 20. törvénycikk is kivetett. 8 1542. évi (besztercebányai) 28. törvénycikk és (pozsonyi) 11., illetve 12. törvénycikk, az egytelkes nemesekre az 1542. évi (besztercebányai) 29. törvénycikk és a (pozsonyi) 15. törvénycikk vonatkozik. 9 OL E 158 - Portaösszeírások, Nógrád megye, 1542-1638. II. Az uradalom helységeinek köznemessége a török korban 215
