Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Köznemesek a szécsényi Forgách-uradalomban (1542–1848)

KÖZNEMESEK A SZÉCSÉNYI FORGÁCH-URADALOMBAN (1542-1848)

I. A köznemesség helyzete a rendi társadalomban

Az 1848-as jobbágyfelszabadítás és minden állampolgár törvény előtti egyenlőségének kivívása előtt a magyar társadalom kiváltságos rendekből és közrendű jobbágyokból állott. Ez a közismert megállapítás alapjában véve megfellebbezhetetlen történelmi igazságot összegez, hiszen a feudális társadalmi rend alapvető jogszabályai - mindenekelőtt Werbőczy Hármaskönyve - éles különbséget tettek a nemesek (nobiles) előjogai és a parasztok (rustici) jogfosztottsága, kötelezettségei között. A Hármaskönyv híres „Primae nunus"-a (első részének kilencedik címe) megalkotásától, az 1514. évi nagy parasztfelkeléstől kezdve több mint három évszázadon keresztül lefektette az egy és ugyanazon szabadságot (una et eadem libertás) élvező nemesség négy fő kiváltságát:

1. A nemes személye szabad és sérthetetlen, ezért törvény elé csak szabadlábon idézhető és csak rendes per útján büntethető. (Kivételt képezett, ha szándékos gyilkosság, gyújtogatás, lopás, rablás bűntettének elkövetésén érték, továbbá a felségsértő, katonai törvény alá tartozó és a hűtlen hivatalbeli, vagy urasági számadó tiszt perbe fogadása.)

2. Másnak, mint a törvényesen megkoronázott királynak a hatalma alatt nem áll. (Az 1790/91. évi 3. törvénycikk a megkoronázatlan II. József „törvény- sértéseinek" jövőbeni megismétlődését megakadályozandó kimondta, hogy a koronaörökös a trón megürültével hat hónapon belül országgyűlésen megkoronáztatja magát, felszenteléséig királyi privilégiumai sem érvényesek.)

3. Fekvő nemesi jószágot csak nemes szerezhetett. (Nem nemesek számára a birtokvásárlást csupán 1844-ben tette lehetővé a reformországgyűlés törvénye (1844. évi 4. törvénycikk). A nemesi ingatlan és ingó vagyon mentes volt mindenféle adó és jobbágyi szolgáltatás alól: kuriális földjeik után sem állami, sem egyházi (dézsma) adót, sem vámot nem fizettek, nem tartoztak közmunkával, katonák lakházukba való beszállásolását sem kellett elszenvedniük. Ez volt a nemesek leginkább féltve őrzött kiváltsága, a „nem adózunk". Itt fontos hangsúlyozni, hogy kivételes esetekben a nemesi vagyon megadóztatására is sor került. Ha az országnak rendkívüli költségei voltak, esetről esetre az országgyűlés hadisegélyt (subsidium) szavazhatott meg, amelyet a nemességre róttak ki. Adóztak a nemesek - mégpedig rendszeresen - *

* E tanulmányt bő negyedszázaddal első megjelenése után (PÁLMÁNY Béla 1982) kiegészítettük a saját és a kollégák által végzett újabb genealógiai kutatások több eredményével.

211