Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény úrbéri viszonyai a Szatmári béke korától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig (1710–1869)
A kérdés azonban az 1800-as években is többször felmerült. Az elöljárók 1812-ben, 1814-ben, 1821-ben is a vármegyéhez fordultak, kérve, vizsgálják felül a magukat nemeseknek állító és adózást megtagadó családok okleveleit.39 Az 1830-40-es években honoráciorok - ügyvédek, mérnökök, orvosok, gyógyszerészek, uradalmi tisztek - is éltek Szécsényben (1828-ban három, 1836-ban hét, 1840 után pedig tíz családfő). A független értelmiség maroknyi csoportja többségében evangélikus volt, mint nemes Lovcsányi Timót (Felsőpetény, 1803) uradalmi ügyész és Pokorny Mihály gyógyszerész, akik fiaikat is Selmecbányán taníttatták, vagy Szojka Sámuel (Dobsina, 1798), 1826-tól ügyvéd. Legmódosabb rétegük aktív vagy nyugalmazott uradalmi tiszt volt. Nemcsak magas hivatali fizetést kaptak, hanem élvezték az ötven- száz kát. holdas inscriptiós földjeik jövedelmeit is, évi 240-1 200 Pft bevételre számíthattak, és így sokkal magasabb életszínvonalon éltek, mint a tősgyökeres birtoktalan köznemes szécsényi családok. 1840-ben a 92 nemes és honorácior közül 68 családfő jövedelme legfeljebb 40 Pft volt, 1845-ben pedig a 116 családfő közül 80 esett a hasonló kategóriába.40 A legmagasabb éves jövedelemmel természetesen az uradalom birtokosa, gr. Forgách Pál rendelkezett: 1840-ben 26 559 Pft 22 krajcár, 1845-ben pedig 32 258 Pft 34 krajcár szerepelt neve mellett. Nemes és nemes között tehát sokszor óriási volt a vagyoni különbség. Az 1830-as évek forrásai hangsúlyozzák, hogy a „város lakosainak javakra szolgál az, hogy úri munkát nem tesznek, hanem hogy a régóta bévett szokás szerint azt pénzbeli fizetéssel váltyák fel". Nem robotoltak a zsellérek és házatlan zsellérek sem, mert előbbiek 6 (a mesterséget űzők 7), utóbbiak 3 Vft cenzus ellenében mentesültek alóla. A házzal rendelkező zsidók taksája 10 Vft volt, ha boltot is tartottak, akkor 12 Vft. Előnyös helyzet volt az is, hogy a szécsényiek „minden termesztményeiket és iparjai által szerzett vagyonnyaikat helyben, mind országos és hetivásárokkal ellátott piacon adhattyák". Szécsény tehát a jobbágyfelszabadításig megvédte az úrbéri terhek legsúlyosabbika - a robotolás - alóli mentességét. 1848 után a volt földesurak és egykori jobbágyok új viszonyát - a parasztok államilag megváltozott földtulajdonának meghatározását - minden település esetében úrbéri és tagosítási perekkel ítélték meg. Ezek a perek mintegy negyedszázadon át zajlottak, és vagy közös megegyezéssel, vagy bírói ítélettel fejeződtek be. 1865-ben Nógrád megyében a 269 helység közül csak 46-ban fejeződött be a rendezés (4 helyen ítélettel, 42 községben megegyezéssel).41 39NML IV. 1. a), Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyvei, 1812/1027., 1824/823. és 1228., 1815/777., 1821/98. és 1027. 40 NML IV. 7. c) 6., 1077. sz. nemesi összeírás (1840), 1079. sz. nemesi összeírás (1845). Részletes tárgyalásuk: PÁLMÁNY Béla 1985 b). « FÜR Lajos 1960,140. 180
