Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)
Szécsény úrbéri viszonyai a Szatmári béke korától a jobbágyfelszabadítás végrehajtásáig (1710–1869)
A szécsényi telkes jobbágyok cenzusa 1754-ig 6 Rft volt, 1770-ben viszont már 24 - másfél évtized alatt tehát a négyszeresére emelkedett. Összevetve Nógrád megye mai területével és Pest megye Duna-balparti vidéke helységeivel, hallatlanul magas ez az összeg, hiszen a széles környéken sok helységben egyáltalán nem kellett pénzbeli szolgáltatást adni a földesuraknak, sok más helyen pedig jóval alacsonyabb volt a cenzus. (Csak egyetlen példa: a Berényi grófok nyolc nógrádi falvuk jobbágyainak 12 Ft ellenében engedték el a robot zömét, csak egy-két hosszúfuvart kötöttek ki.21) A cenzus ilyen meredek emelkedését egyetlen okkal lehet magyarázni: a robotterhek, melyektől e pénz ellenében mentesültek, hasonlóan meredeken felszöktek az 1750-es, 1760-as évekre. Sőt az is bizonyítható, hogy Nógrád- ban éppen a Forgách-uradalmak - a gácsi, somoskői és szécsényi - voltak a legsúlyosabban robotoltató majorságok. A piaci kereslet megnövekedésének hatására ugyanis a Forgách-birtokokon fokozatosan árutermelésre rendezkedtek be. A szécsényi kasznárok évente több mint ezer pozsonyi mérő búzát és „kétszerest", számos göbölymarhát, több tucat hízott birkát és sertést, több száz font gyapjút értékesítettek. Kiváltképpen gr. Forgách János törekedett arra, hogy birtokai terménybevételeinek mind nagyobb részét pénzzé tegye. Részben az ő alapítása volt 1767-ben a híres gácsi posztómanufaktúra, és az ottani uradalom parasztságának súlyos sérelmére mindennapossá tette a robotol tatást, a portékákat, terményeket pedig messze földre is a jobbágyok előfogataival szállíttatta.22 Megszerezvén testvére, Zsigmond birtokrészét, 1767 után János a szécsényi birtokon is jelentős korszerűsítésbe kezdett, új majorsági épületeket emeltetett, „svájczeráj" tehenészetet létesített, macedóniai birkaállományt szerzett be. Ugyanakkor a robotolásra kötelezett községekben élő egésztelkes gazdáktól heti két nap igásrobotot vagy négy nap gyalogmunkát kezdett megkövetelni. II. Az úrbérrendezés végrehajtása Szécsényben 1770-ben Ilyen körülmények között a legjobbkor jött e falvak népének Mária Terézia 1767. évi urbáriuma, hiszen az nemcsak megszabta a földesúri terhek maximumát és egyben biztosította a paraszti földbirtok minimumát is, hanem örök érvényűnek szánt, írásba foglalt úrbéri szabályozás is volt. Az úrbérrendezés Nógrádban való végrehajtásának történetéhez tartozik, hogy a vármegye nemesi közgyűlése - sok más vármegyéhez hasonlóan - tiltakozni próbált az urbárium számos pontja ellen. Hasztalanul tette. Az ural21 SCHNEIDER Miklós 1971. A községi adattár bőséges alkalmat nyújt a szécsényiek terheivel való összehasonlításra. 22 A gácsi uradalom parasztjainak ügyéről: OL C 59 - HTT Dep. Urb., Úrbéri ir., Nógrád megye, 1771-1772. 168
